Képviselőházi irományok, 1905. I. kötet • 1-66., I-IX. sz.
Irományszámok - 1905-33. Miháli Tivadar képviselő és társai felirati javaslata
44 33. szám. Ellenben La a parlamenti többség az általános választó jog alapján és szabadon megnyilatkozó igazi nemzeti akaratra hivatkozhatik, akkor az obstrukcziónak morális jogosultsága elesik. Benső meggyőződésünk, hogy alkotmányunk ezen lappangó súlyos betegsége csakis akként orvosolható, hogyha az 1848-iki és 1867/8-iki alaptörvények hamisítatlan szellemében az alkotmányos élet minden oldalán, minden osztály és faj érdekre való tekintet nélkül, a nemzet egészének és az ezen egész által alkotott és fentartott magyar állam érdekeinek figyelembevételével feltétlen és általános érvény szereztetik azon alapelvnek, mely szerint az egységes és oszthatlan politikai magyar nemzetnek Magyarország összes állampolgárai, nemzetiségekre való tekintet nélkül egyenjogú tagjai. Mélyen fájlaljuk, hogy épen most, mielőtt alkotmányos életünk ezen, valamint számtalan egyéb belső bajának orvoslása bekövetkezett volna, felszínre kerültek oly kérdések, melyek hazánknak Ausztriához való közjogi és gazdasági helyzetét életbevágóan érintik és mely kérdéseknek megnyugtató megoldása körültekintő ós higgadt megfontolást igényel. Nehéz idők keserves tanulságai mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a kölcsönös érdekek szempontjából a monarchia két állama között a personal-unión tulmenőleg 1867-ben törvényesített szövetségi kötelékek maradandóságra csak akkor tarthatnak igényt, ha mindkét oldalon a népek természetes képviseletének többségére támaszkodhatnának. Meghajolva az utolsó hárorn évtized történelmi intelmei előtt, óhajtjuk, hogy ily fontos kérdésekben a politikai magyar nemzet fejezze ki akaratát a maga egészében és hogy ledöntessenek mindazon választófalak, melyek a nemzetnek egy csekély, alkotmányos jogokkal felruházott, kiváltságos része ós a csupán vér- és pénzadó kötelességeivel megterhelt túlnyomó része között, sajnos, máig is fentartattak. Felséged iránt tartozó őszinteséggel ki kell ugyanis jelentenünk, hogy a midőn az ország közel 20 millió lakosa közül csak egy millió a szavazati joggal felruházottak száma, mi, jelen országgyűlés szerénytelenség nélkül alig állíthatnék magunkról azt, hogy valóban az ország összes állampolgárait képviseljük. Választási törvényünk fogyatékossága egyrészt, másrészt a választókerületek czélzatos beosztása, a választásoknál még mindig előforduló visszaélések ós erőszakoskodások következtében az ország lakosságának legnagyobb része az országgyűlésen képviselve nincs. Ezekhez hozzájárul az adóczenzus megállapításának sokszor önkényes és czélzatos volta és végül az a valóban visszás állapot, hogy ugyanazon egy országnak kétféle választási rendszere van: mert más a választási rendszer a tulajdonképeni Magyarországon és ismét más Magyarországnak erdélyi részeiben. Ezen visszás állapotok megnehezítették, illetve teljesen lehetetlenné tették a nem magyar ajkú, hazájukhoz és nemzetiségükhöz egyforma, hűséggel ragaszkodó honpolgároknak az alkotmányos parlamenti életben való részvételt, politikai passivitásra kényszerítve őket. A jogegyenlőség államfentartó elvéből kifolyólag teljesen jogos azon követelés, hogy az egész ország minden polgárának adassék meg a választási jog nemzetiségi és osztálykülönbsóg nélkül. E szerint az ország lakosságának túlnyomó többségével együtt kívánjuk az általános választójogot és a választókerületeknek minden különleges ós separatistikus érdektől ment igazságos beosztását. Kívánjuk ezt annál is inkább, mert a legutóbbi választások alkalmával a nemzet ép azokat a pártokat tüntette ki bizalmával, melyek az általános választó jog behozatalára nézve kötelező Ígéretet tettek. Oly nagy erkölcsi tőkének ismerjük a nép bizalmát, hogy az adott ígéretnek bármely tetszetős czimen való megszegését ugy a politikai morál, mint a politikai ildomosság szempontjából megbocsáthatlan bűnnek tartanok. A politikai nemzet minden tagjának az alkotmányos életben a jogegyenlőség elvén való feltétlen részeltetése azért sem mellőzhető, mert immár átérzett igazság,
