Képviselőházi irományok, 1905. I. kötet • 1-66., I-IX. sz.

Irományszámok - 1905-33. Miháli Tivadar képviselő és társai felirati javaslata

32—33. szám. 43 mindezeknél fogva a mentelmi bizottság tisztelettel jílTílSOljíl, llOgy il Ház űr. Lengyel Zoltán orsz. képviselő mentei mi jogának erre az esetre yaló felfüggesztését tagadja meg. Kelt Budapesten, a magyar képviselőház mentelmi bizottságának 1905. évi április hó 13-án tartott üléséből. Gál Sándor s. k, Dr. Samassa János s. k., a mentelmi bizottság elnöke. a mentelmi bizottság előadója. SS. szám* Felirati javaslat. Császári és Apostoli Királyi Felség! Parlamenti zilált viszonyaink arra késztették Felségedet, hogy az 1901—1906. évekre összehívott országgyűlést 1905. évi január 4-ikén feloszlassa és új választások kiirása által kísérletet tegyen az irányban, hogy lehetőséget nyújtson a választó közönségnek arra, hogy a felszínen levő fontos közjogi és politikai kérdések tekintetében véleményét kinyilatkoztassa. Parlamentáris állam életében mindenesetre súlyos aggodalmakat keltő tünet az, hogy a parlamenti többség akaratának érvényesülését és ezáltal magának az országgyűlésnek működésót a kisebbség minden lehető eszközzel bevallottan megakasztani igyekezzék, és kétséget nem szenvedhet, hogy ily esetek elbírálása a nemzet Ítélőszéke elé tartozik, mely nemzet, ha ura saját akaratának, Ítéletének érvényt is tud szerezni. Felségednek azon várakozásához, hogy a kiirt választások a megbomlott parlamenti rendet helyreállítani és az országgyűlés munkaképességét visszaadni fogják, mi, •— és ezt sajnálattal valljuk be, — reményeket már eleve nem fűztünk. Aggodalmunkat a bekövetkezett események igazolták. Véleményünk szerint ugyanis hazánk alkotmányos életének eme krónikussá vált súlyos válsága csakis a bajnak gyökeres orvoslása utján nyerhetett volna végleges megoldást, vagyis ha a Felséged által feltett kérdésre nem csupán a nemzet egy elenyészően csekély, kiváltságos töredékének, hanem az államot alkotó politikai magyar nemzet egészének adatott volna mód akaratának kinyilatkoztatására. Mert mindaddig, mig a képviselőválasztásokon a nemzetnek alig egyötöd része fejezheti ki akaratát, lehetetlen elejét venni annak, hogy akármely parlamenti kisebbség, vagy pártérdekből, vagy esetleg tiszta meggyőződésből is ne hivatkozhassak arra, hogy a nemzet túlnyomó többsége és főleg annak az alkotmányos jogok gyakorlásából kirekesztett része, nem helyeslik a parlamenti többség politikai irányát; sőt előállhat az az eset is, hogy a parlamenti kisebbség joggal állíthatta magáról, hogy tulajdonképen ő az, a ki a nemzet valódi többségének akaratát képviseli. 6*