Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.
Irományszámok - 1901-689. A Horvát-Szlavonországokkal megujítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése
82 689. szám. Követelték ezenkivül, hogy az egyenes adóknál is — különösen a biztosító társaságok ügynökségeinek erdő- és vasútépítési vállatoknak, nagy forgalmi vállalatoknak, s a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok hivatalnokainak adói — ha Horvát-Szlavonországokból erednek — az évi leszámolás alkalmával Horvát-Szlavonországok bevételeiként számoltassanak el. 4. Az előadott kívánalmaknak negyedik csoportja a Horvát-Szlavonországok területén levő egyes államjavak tulajdonának természetére, a vasúti, hajózási, folyamszabályozási és egyéb beruházásokra, az ipar fejlesztésére s a gyárak alapítására vonatkozván, mind oly természetű volt, a mely a kötendő pénzügyi egyezménynyel közvetlen összefüggésben nem állván, a csakis e czólból kiküldött bizottság tanácskozásainál egyezkedés tárgyát nem képezhette. S ezért bármennyire elismerjük annak az egyébként eddig is szem előtt tartott elvnek jogosultságát, hogy a beruházások és a közgazdasági fejlesztés tekintetében a magyar korona országainak egyes részei között különbség nem tehető, az e tekintetben felhozott s a kormányzat és a törvényhozás körébe tartozó kivan almák érdemi bírálatába nem bocsátkozhattunk. Az előző többi három pont alatt említett kívánalmakat ellenben, mivel elválaszthatatlan kapcsolatban állanak a megújítandó pénzügyi egyezménynyel, érdemi tárgyalás alá kellett vennünk s úgy az előkészítő bizottságban, valamint a magyar és horvát országos bizottságok teljes és együttes üléseiben is végeredményében a következő álláspontot juttattuk érvényre: Az 1. pont alatt említett arra a kívánalomra nézve, hogy Horvát-Szlavonországok bevételeiből mindenekelőtt az autonóm kiadások fedezendők s a bevételeknek csak ezek által igénybe nem vett része szolgáljon a közös kiadások fedezésére, sértetlenül fentartottuk az 1868: XXX. törvényczikknek azt a rendelkezését, hogy Horvát-Szlavonországok úgy az osztrák-magyar közös kiadásokból a magyar korona országaira eső hányadhoz, valamint az egyéb magyar-horvát közös kiadásoknak teljes összegéhez adóképességök arányában ugyanúgy kötelesek hozzájárulni, mint a magyar korona országainak többi része. Ebből folyólag az, hogy Horvát-Szlavonországok viszonyaira való tekintettel a közös kiadásokból az adóképesség arányában Horvát-Szlavonországokra eső rósz ez idő szerint nem teljes összegében követeltetik, hanem az autonóm kiadásokra nagyobb hányad hagyatik fenn, nem jogi, hanem méltányossági kérdés, mely az időről-időre megújítandó pénzügyi egyezményeken alapul. Ennek az elvnek fentartása mellett a most megújítandó pénzügyi egyezmény tartamára sem követeltük a közös kiadásokra az adóképesség arányában eső hányadnak teljes fedezését, hanem a jövedelem megosztásánál méltányos tekintettel voltunk az autonóm szükségletekre, azok természetszerű növekedésére. A 2-ik pont alatt említett azt a kívánalmat, hogy azok a kiadások, a melyek nem az 1868: XXX. törvónyczikk 5—10. §-aiban felsorolt közös magyarhorvát ügyek ellátására fordíttatnak, ne tekintessenek oly közös magyar-horvát kiadásoknak, a melyekhez Horvát-Szlavonországok is hozzájárulni kötelesek, elvileg már mellékelt válasziratában jogosultnak ismerte a magyar országos bizottság. De nem fogadhatta el azt oly értelemben, hogy azért, mert valamely hivatal vagy közeg a közös magyar-horvát ügyeken kívül tisztán magyar ügyekkel is foglalkozik, a kiadások már közöseknek ne legyenek tekinthetők, vagy hogy közös természetű ügyek költségei azért ne tekintessenek közöseknek, mert a közös természetű ügyekre Horvát-Szlavonországok autonóm budgetjökben külön is fordítanak kiadásokat. Az 1868: XXX. törvónyczikk 5—10. §-aiban felsorolt közös magyar-horvát ügyek ellátására fordított kiadásokat tehát a mellékelt törvényjavaslat 7. §-a általában és elvileg közös magyar-horvát kiadásoknak jelölve meg, taxatíve sorolja fel azokat a kiadásokat, a melyek az eddig követett gyakorlattól
