Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.

Irományszámok - 1901-689. A Horvát-Szlavonországokkal megujítandó pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldött magyar országos bizottság jelentése

689. szám. 83 eltérően jövőre nem lesznek közös kiadásoknak tekinthetők. Jelesül: a) Az ipari és kereskedelmi szakoktatás költségeit, melyek habár a kereskedelemügyi tárcza körében fordulnak is elő, tanügyi természetűek, s kizárólag magyar iskolákra fordíttatnak, a mennyiben a horvát ipar- és kereskedelmi iskolákat Horvát-Szlavonországok önmaguk tartják fenn; b) a földmivelésügyi tárcza mezőgazdasági statisztikai költségeit, miután ezekről Horvát-Szlavonországokra nézve szintén az autonóm budget gondoskodik; megjegyzendő azonban, hogy az országos statisztikai hivatal költségei e hivatal közös jellegénél fogva ezentúl is egészben közösek maradnak, c) A nem közös jellegű beruházásokra fordítandó kölcsönök kamatai ós törlesztési kiadásai, de csakis az 1904-től kezdve felvett kölcsönöké, s csakis a beruházásokra fordított kölcsönöké, úgy, hogy a korábban felvett kölcsönöknek, valamint az ezentúl felveendő, de nem speciális magyar beruházásokra felvett kölcsönöknek eddig szokásos elszámolási módja továbbra is változatlan marad. Valamint a korábbi pénzügyi egyezmények megkötésénél, úgy ennél az alkalomnál is a legnehezebb annak a kérdésnek tisztába hozatala volt, hogy mi tekintessék Horvát-Szlavonországok jövedelmének. Már akkor, a midőn az 1868: XXX. törvényczikk a jövedelmeket territoriális befolyásuk szerint különítette el, több oly jövedelem volt — és pedig a fogyasztási adóknál —, a melynél a közszolgáltatás a Horvát-Szlavonországok területén lakó magyar állampolgárokat terhelte ugyan, territorialiter azonban nem ott folyt be. Kisebbedett ez a territoriális eltolás, midőn a helyi fogyasztásnál beszedett italmérési és egyéb adók hozattak be, de határozottan fokozódott a legutóbbi években, midőn a helyi fogyasztásnál beszedett adók is termelési adók által lettek pótolva, s ez által Horvát-Szlavonországok oly jövedelmektől estek el. a melyek korábban mint területükön befolyt állami bevételek megosztás tárgyát képezték. A korábbi pénzügyi egyezségek megkötésénél is felmerült kívánalmakkal, horvát részről most fokozottabb mértékben állottak elő s nemcsak egyes területileg el nem különíthető bevételek átalányozásának, hanem a fogyasztási adók átutalásának követelésével s a területi befolyás biztosítása végett a fentebb, a 3-ik pontban ismertetett egyéb követelésekkel léptek fel. Horvát-Szlavonországokra nézve többé-kevésbé közömbös lehetett ugyan a jövedelmek mikénti befolyása és megosztása, mert autonóm szükségleteik korábban átalányösszegben lettek megállapítva s ujabban is mindig feloldattak az alól a kötelesség alól, hogy teherviselési kópessógök szerint járuljanak a közös költségekhez, a bevételek megosztása mindig arra való tekintettel történt, hogy első sorban az autonóm kiadások nyerjenek fedezetet, mindazonáltal el kell ismernünk, hogy valódi teherviselésök helyes feltüntetésére súlyt kell helyezniök egyfelől azért, hogy a közös kiadásokhoz való hozzájárulásuk ne tűnjék fel a valódinál is kisebb mértékben, s másfelől azért, hogy a bevételek százalékos megosztása folytán az autonóm kiadásokra fordítható százalék tényleges eredménye ne mutasson fel az adótörvények módosulása esetén a pénzügyi egyezmény tartama alatt a várt növekedés helyett visszaeséseket. Az állami bevételeknek a területi befolyás szerinti merev elkülönítése, a melyen a korábbi pénzügyi egyezményeknél részint egyes bevételek combinált számítása, részint más bevételek átalányozása utján lehetett segíteni, a fogyasztási adótörvények ujabb módosítása folytán nem volt fentarthato, mert nem a valódi teherviselésnek nyújtotta képét. Ha a területi alapon befolyó jövedelmek arányában állapítottuk volna meg azt a kulcsot, a mely szerint Horvát-Szlavonországok a közös kiadásokat viselni köteleztetnének, nem a valódi teherviselési képesség szerint történnék a kulcsnak megállapítása., 11*