Képviselőházi irományok, 1901. XXXVI. kötet • 681-703., CXXXII-CLXV. sz.
Irományszámok - 1901-CLXVI. Az 1901-1906-iki országgyülés berekesztő legkegyelmesebb trónbeszéd. Elmondatott 1905. évi január hó 4-én
CLXVI. szám. 475 Másolat. Az 1901—1906-iki országgyűlést berekesztő legkegyelmesebb trónbeszéd. (Elmondatott O császári és apostoli királyi Felsége által a budapesti királyi várban 1905. évi január hó 4-ón.) Tisztelt Urak, Főrendek és Képviselők, Kedvelt Hiveink! Bizalommal és remónynyel üdvözöltük volt Önöket ez országgyűlés megnyitásakor. Hosszú sorozatára mutattunk reá a megoldásra váró nagy kérdéseknek s bizva liazafiságukban és bölcseségükben liivtuk fel Önöket a lankadatlan kitartással való gyümölcsöző munkára. Fájdalom e kérdéseknek csekély része az, mit ezen országgyűlésnek sikerült megoldania. Alig kezdte meg az országgyűlés törvényalkotási munkáját, parlamenti bonyodalmaknak hosszú sorozata akasztotta meg azt, úgy, hogy csakis az országgyűlés elején s majdan a pártharczok között beállott rövid szünet alatt sikerült ez országgyűlésnek néhány üdvös törvényt megalkotnia. Amazok közt az 1902. évi V. törvónyczikk s az annak alapján foganatosított conversió, fényes tanúbizonyságot tett az államhitel ereje mellett. A vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról, a gazdasági munkássegélypénztárról, a czukorra vonatkozólag Bruxellesben kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezósóről s végre a kivándorlásról ós az útlevélügyről, valamint a külföldieknek hazánkban való lakhatásáról és a határrendőrségről szóló törvények fontos közgazdasági és közigazgatási közczélokat voltak hivatva megvalósítani. A most elősorolt törvények megalkotása után hosszú szünet következett az országgyűlés törvényhozói munkálataiban s csak az 1904-ik óv tavaszán vehette az fel ismét az elejtett fonalat. Az állam feltorlódott folyó ügyein kívül két nagy horderejű kérdés várt mindenekelőtt sürgős megoldásra. Meg kellett a tisztviselők fizetésének rendezése terén késedelem nélkül tenni, a mennyit azonnal lehetett, s addig is, mig a kérdés végleges rendezése bekövetkezhetnék, pótlékok engedélyezése utján elment a törvényhozás addig a határig, a meddig az ország pénzügyi helyzetére való parancsoló tekintet megengedte. E rendelkezést kiegészítette a magyar államvasutak alkalmazottainak fizetésrendezése, valamint azon törvények megalkotása, melyek belevonták az actió keretébe a vármegyei és községi szolgálat azon érdemes közegeit is, kik az állami közigazgatás legfontosabb, legfelelősségteljesebb teendőit odaadással végezték eddig is, a nélkül, hogy illetményeik tekintetében az állami tisztviselőkkel egyenlő elbánásban részesültek volna. 60*
