Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.

Irományszámok - 1901-680. Törvényjavaslat, a népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII., és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. t.-cz. módosítása tárgyában

680. szám. 417 felügyelő folyamodott az iránt, hogy a vallástanítás sikerének tekintetéből a népiskola minden fokán legalább kétórai dán nyelvi tanítás engedtessék meg. A porosz kormány a kérelmet, állítólag komoly megfontolás slapján, mint egész indokolatlant, kereken megtagadta, egyébként nagy elismeréssel fogadva a kérelmezők biztosítását, hogy mint hű és engedelmes alattvalók jó lélekkel ós komoly szándékkal részükről mindent megtesznek a német nyelv terjesztésére. A lengyel iskolákban (Posen, Westpreussen tartományában és Oppeln kerületében) már előbb (az 1887. szept. 7. kormányrendelettel) eltörölték legfelsőbb parancsra az itt-ott még dívó lengyel nyelvtanítást az összes nyilvános népiskolákban, az ekként felszabadult időt azontúl a német nyelv tanítására és gyakorlására rendelve. Még ez időben a magániskolái tanításra nézve fentartotta a kormány a későbbi rendelkezést (1887. okt. 6.); azonban 1898-ban a legfelsőbb közigazgatási bíróság teljes jogosnak Ítélte azt a tartományi hatósági intézkedést, mely valakit, minden egyes esetben 60 márka pénzbírság terhe alatt, eltiltott az e czélra alapított magániskolában a lengyel nyelv-tanítástól. Ugyancsak 1887-ben az illető tanítóképzőkben is megszüntették a lengyelajkú növendékek számára a lengyel nyelvtanítást, mint szükségtelent; csakis a németajkúakra nézve tartották ajánlatosnak, hogy heti két órában lengyel nyelvet tanuljanak a végből, hogy kétnyelvű iskolákban is taníthassanak. 2. A német államok között még csak Szászországnak kellett idegen ajkú gyermekek tanításáról gondoskodni. Itt maga a népiskolai törvény (1873 : 12. §.) rendelkezik úgy, hogy a vend gyermekek mind a német, mind a vend olvasásra tanítandók; azonban törekedni kell arra, hogy a német nyelvnek mind írásbeli, mind szóbeli használatában pontosságra és ügyességre szert tegyenek. E végre a felsőbb osztályokban minden tantárgy német nyelven tanítandó; csak a vallástanítás adható anyanyelven mindaddig, a míg vend istentisztelet áll fenn a községben. A tanterv (3. §.) ily értelemben eleitől fogva megköveteli, hogy a vend gyermekeket német beszédre szoktassák. Szigorúan megállapítandó tehát (a népiskolai rendtartás 26. §. szerint), hogy meddig tartson a vend olvasás a német mellett és hány órában. A vallástanításban ugyan, a míg vend az istentisztelet nyelve, használhatók a vend biblia, katekizmus és énekeskönyv, de a mellett a német nyelv használatára is szoktatni kell a tanulókat és azért ajánlatos a bibliát és a vallástani könyveket úgy kiadni, hogy a vend szöveg mellett a német szöveg is meglegyen. 3. Belgium. A nyelvi különbségek ez államban korántsem nehezítették annyira a népoktatás szervezését, mint a felekezeti ellentétek. Míg ezek miatt az országos törvények többszörös módosításra szorultak, a nyelvekre nézve a döntést eleitől fogva a községekre biztatták abban a meggyőződésben, hogy már a közhasznosság tekintetéből, törvényes kötelezettség nélkül is, hajlandók lesznek flamand vidéken a franczia nyelvet felvenni a tárgyak közé, viszont a flamand és német nyelvet a vallon helységekben, a mi többnyire meg is történik. 4. Az északi germán államokban, a svéd és norvég lakosság mellett, lapp és finn népség is van. (Svédországban körülbelül 20.000 finn, 6.000 lapp; Norvégiában 15.000 lapp, 9.000 finn). Számukra Svédországban egyegy vidéki tanítóképzőt állítottak, a melyekben a kisdediskolák számára Képvh. iromány. 1901—1906, XXXV. kötet. 53