Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.
Irományszámok - 1901-680. Törvényjavaslat, a népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII., és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. t.-cz. módosítása tárgyában
416 680. szám. részében a magyar nyelv tanítása csakis a magyar gépies írás és olvasásra terjed. Az ilyen, kizárólag nem magyar tannyelvű felekezeti népiskolákból magyarul beszélni tudó gyermek ahg kerül ki. Ezen tarthatatlan és már az 1879. évi XVIII. t.-cz. intencziójával is ellenkező állapoton segít a javaslat, a midőn a szóban forgó iskoláktól megköveteli, a mit különben már az 1879 : XVIII. t.-cz. végrehajtása tárgyában a vallás- ós közoktatási minister 1879. évi 17.984. szám alatt, tehát ezelőtt 25 évvel kiadott tantervben a magyar nyelv tanítása czéljául kitűzött és a mit az 1902. évi 30.332. számú vallás- és közoktatási ministeri körrendelet is felújított, hogy t. i. a nem magyar anyanyelvű gyermek az elemi népiskola mindennapi hatéves tanfolyama alatt a magyar beszédet annyira elsajátítsa, hogy az ő életviszonyainak megfelelően gondolatait magyarul tisztán és szabatosan ki tudja fejezni, továbbá tudjon magyarul folyékonyan olvasni, helyesen írni és számolni. A szakasz ezen rendelkezése kellő biztosítást nyer a javaslatnak megfelelő egyéb intézkedései által. A jelen törvényjavaslat tehát semmivel sem követel többet, mint amennyit a 25 évvel ezelőtt alkotott törvény és ennek alapján kiadott ministeri tanterv kivan. A 15. §-ban kitűzött czól szórói-szóra egyezik a 25 évvel ezelőtt kitűzött tanczéllal. Külföldi, vegyesajkú népek által lakott államokban különösen figyelemre méltó az a mód, a melylyel az államnyelv a népoktatásban biztosíttatik, s bennünket különösen érdekel meg az a tény, hogy a többnyelvűség a népoktatásnál pedagógiai szempontból sem leküzdhetetlen akadály. 1. Poroszországnak négy keleti tartományában (Ostpreussen, Westpreussen, Posen és Schlesien) van vegyesajkú, német és lengyel lakossága és az északi Schleswig-Holsteinban nagyobb számban a német mellett a dán népség. Mindkét vidéken mai nap csak a vallástanítás körében van a német mellett a tanulók anyanyelvének is némi hely engedve. Az irányadó szempontokat világosan egybefoglalja a schleswigi tartományi főhatóság utasítása (1888. decz. 18.). E szerint a tannyelv az északschleswigi népiskolákban minden tárgyra nézve, a vallástan kivételével, a német nyelv; de a tanítók az iskola első évében, a mennyire és a meddig szükséges, használhatják a dán nyelvet is a végre, hogy a gyermekeket, a kik előtt épenséggel ismeretlen a német szó, ebbe bevezethessék. Azokban az egyházközségekben, a melyekben dán az egyházi nyelv, a vallástanítás dánul folyhatik, föltéve, hogy eddig sem volt a német alkalmazásban. A vallástanításra hetenkint 6 óra szánható; azonban a kétórai szaporulat a közép- ós felső fokon németnyelvű vallástanításra fordítandó. Az ismétlő-iskolákban is oly gyermekek számára, a kik nyáron át nem járnak népiskolába, a heti kétórai vallás- és énektanítás német és dán nyelven történik. Az alsófokú németnyelvi tanításban az első három hónap nyelvgyakorlatra fordítandó tárgyak és később képek használatával; csak a negyedik hónaptól fogva lép fel a német fali-táblák és kézi ABC-ós könyv alapján az olvasás tanítása folytonos nyelvgyakorlat mellett. A kir. tanfelügyelők és a tanítók a gyermekekkel szemben folyton a német nyelvet használják, s arra kell ügyelniök, hogy a gyermekek egymással is mennél inkább német nyelven beszéljenek. Ez a rendelkezés az 1889. nyári félévben lépett életbe. Öt évvel később (1894.) hetvenhót dán lelkész, köztük számos iskola-