Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.

Irományszámok - 1901-680. Törvényjavaslat, a népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII., és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. t.-cz. módosítása tárgyában

406 • V • . 680. szám. *

V- .'/ pontjának a megintésre vonatkozó hetedik bekezdése; a községi és felekezeti tanítók fizetésének rendezéséről szóló 1893 : XXVI. t.-cz. egész terjedelmében hatályon kívül helyeztetnek. Az 1875 : XXXII. t.-czikk 12. §-ának első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: Az a tanító, a ki büntetendő cselekményért hivatalvesztésre Ítéltetett, vagy a ki fegyelmi úton állásától elmozdíttatott, ha pedig már nyugdíjazva van, a kitől fegyelmi úton a nyugdíj elvonatott, nyugdíjhoz vagy végellátáshoz való jogát elveszti. 94. §. E törvény végrehajtásával a vallás- ós közoktatásügyi, valamint a pénzügyminister bízatnak meg. Budapest, 1904. évi október hó 18-án. Benyújtja: Berzeviczy Albert s. k., vallás- és közoktatásügyi minister. Melléklet a 680. számú irományhoz. Indokolás „a népiskolai közoktatásról szóló 1868: XXXVIIL, és a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXYIII. t.-cz. módosítása tárgyában" benyújtott törvényjavaslathoz. A népiskolai közoktatásról szóló 1868: XXXVIIL t.-cz. életbelépte óta lefolyt 36 év alatt népoktatásunk úgy külső, mint belső viszonyaiban nagy fejlődést mutat. Iskoláink száma 15.282-ről, 17.299-re, a tanítók száma 17.792-ről, 19.854-re, az iskolába járók aránya 50'4°/

ft-ról, 822i°/

0-ra, az iskolafentartásra fordított 7,520.246 korona 43,680.534 koronára emelkedett. Ha azonban népoktatásunknak a népművelődésre általában és különösen annak nemzeti irányára gyakorolt hatását vizsgáljuk és azt találjuk, hogy az 1900. évi népszámlálás adatai szerint a magyar anyaországban a hat éven felül való népességnek még mindig 386°/

0-a nem tud írni, olvasni, a mely átlagos arányszám különösen a Tisza balparti részeken és a Királyhágón túl még sokkal kedvezőtlenebb; és ha azt találjuk, hogy ámbár a magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879: XVIII. t.-cz. életbelépte óta immár 24 óv telt el, mégis az 1900. évi népszámlálás azt a képtelen helyzetet állapította meg, hogy a magyar anyaország népességének jó 40°/

0-a nem beszéli az állam nyelvét és megállapította azon, még fonákabb dolgot, hogy a nem magyar anyanyelvű lakosságnak 83"2°/

0-a nem ért,nem beszél magyarul; ezen tapasztalatok égetően szükségessé teszik, hogy népoktatásunknak intensiv fejlesztése felől az eddiginél sokkal hatékonyabban gondoskodjunk. Nem lehet elzárkóznunk azon feladatok megoldása elől sem, hogy népoktatásunkat a gyakorlati életre minél kihatóbbá tegyük. Népességünk túlnyomó része földmivelessel foglalkozik; erre való tekintetből népoktatásunkat úgy kell berendezni,