Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.
Irományszámok - 1901-640. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése az 1903. julius 29-iki ülésében történtek tárgyában
4 640. szám. Szőts az indítványt látta veszélyeztetve, — balkezével védekezett. Első gondolatom az volt, hogy az elnököt kivánják bántani. Andor Gyula elnöki tanácsos: Láttam Hentaller, Posgay stb. képviselőket az elnöki emelvényre feljönni, — hogy Rátkay is feljön, majdnem ellökve Molnár Jenőt és Szőts felé kap. Először az elnök felé ment, mikor látta, hogy Szőtsnél van az irat: átvetette magát az elnöki korláton és el akarta kapni az indítványt. Szőts balkezével taszította, visszatolta. Farkas János terembiztos: Az ellenzéki oldalról felszaladtak többen, Rátkay dulakodott Szőts-csel, előbb Rátkay ugrott Szőtsnek s az irat után nyúlt. Szőts egyik kezével letartotta a lapot, másikkal ellökte Rátkayt, a ki nekem esett; a megrohanás nem a személyre, hanem az iratra ment. Hentaller Lajos: meg nem jelent, de kijelentette Kubinyi Gréza bizottsági tag előtt, hogy felhatalmazza annak a kijelentésére, miszerint ő azon benyomás hatása alatt, hogy a ministerelnök és a Ház elnöke erőszakosan akarnak valami ügyet keresztülhajtani, azt a kijelentést tette, hogy az elnököt, ki ily eljárást követ, az elnöki székből ki is borítja. Szőts Pál: »Rátkay keresztülnyúlt a székemen, a széket félrelökte és az felborult, akkor átnyúlt egyik kezével a jegyzői asztalra és a mint az indítvány felé kapott, a tentatartót feldöntötte és ráborította a ruhámra. Hallottam Hentallert és Posgayt ezzel a felkiáltással feljönni: »Húzzuk ki az elnököt a székéből.« Ekkor eltoltam magamtól Rátkayt és Ráth Endréhez szaladtam, mondván: »védj ük meg az elnököt« s tényleg Ráth csillapította is az illetőket, ekkor mondta az elnök: »én a képviselőház elnöki székén ülök; ha ennek a méltósága meg nem védene, ne védelmezzen meg engem senki«. Hentaller jött először s ő mondta, hogy »húzzuk ki az elnököt a székből«, utána Posgay, az ugyanezt mondta. Mondhatott egyebet is, de oly tumultus volt, hogy a megjegyzésekben nem fukarkodtak. En már az első pillanatban láttam, hogy a támadás központja az elnök lesz majd, azután meg én, mikor az elnök nekem az indítványt átadta. Először az elnökhöz mentek, azután hozzám, először mind az elnök előtt állott meg, ott csak indulatos kiabálás volt — azzal jöttek fel, hogy húzzuk ki az elnököt a székből. Mikor Posgay e kijelentést tette, a papir már szét volt tépve; én erre toltam félre a széket és botorkáltam az elnöki szék felé a másik oldalra, a hol felrohantak. Az elnök fentebbi kijelentése a Ráthhoz intézett felszólításomra következett be, akkor oda jöttek közelébe s erre mondta az elnök: »ki hozzám nyúl, az halál íia« (de a mit ón nem hallottam). Ez volt a sorrendje az elnök kijelentéseinek s így a másodikat valószínűleg akkor mondta, mikor már közvetlenül ott állottak mellette.« Posgay Miklós: »Látom, hogy a ministerelnök úr odahívja Farkas terembiztost és átnyújtja neki az indítványt. Ekkor bennem az a gondolat támadt, hogy talán az elnökségtől ez mintegy felhívás volt arra, hogy a ministerelnök most adja be indítványát. Ez bennem megbotránkozást keltett. Ugyanekkor látom a dulakodást fenn az elnöki emelvényen, hogy Rátkay akarja magához keríteni ezt az indítványt, de nem bírta, mert Szőts akkor újra lenyújtotta a tulajdonkópeni indítványt a képviselőkhöz. Eeilitzsch báró felszaladt és el akarta venni, ugyanekkor ért oda Fáy István, az is el akarta venni. En ekkor még higgadtan ültem a padban, de mikor láttam, hogy a két ember egymásnak ront, én a párthívemet védeni akartam és oda szaladtam az elnöki emelvényre, a hol ekkor többen voltak és azt mondottam, hogy toljuk le a kormánypártiakat a másik oldalon. Erre én Fáy Istvánt tényleg meg is löktem, mire Fáy visszafordult: ne bántsatok, rendben van minden. Erre én meghiggadtam és lejöttem. Ezután felmentem az elnöki emelvényre, a hol akkor még mindig zajongtak, mert meg akartam tudni ? hogy mi
