Képviselőházi irományok, 1901. XXXV. kötet • 640-680., CXV-CXXXI. sz.

Irományszámok - 1901-640. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése az 1903. julius 29-iki ülésében történtek tárgyában

640. szám. . 3 nyiben ily önvédelem nélkül, mint az állam jogrendjének megalkotására hivatott szuverén tényező, még törvényhozói feladatának sem felelhetne meg, a minek pedig feltevése is eo ipso ki van zárva. De különben is fennáll a Ház jogainak ős forrása: az 1848: IV. t.-cz. 10. §-a, a mely a rend fentartása iránti intézkedés abszolút jogát tartalmazza s ha soha semmi házszabály nem léteznék is: a Ház már eme ősjogánál fogva szuverén intézkedésre lenne jogosult. — Ámde a fent idézett 221. §-ban az elvi rendelkezés eszméje is benne van, midőn a Ház tekintélyének megóvását elvileg az elnök jogai és kötelességei közé helyezte, gyakorlatilag pedig a megtorlás iránti intézkedés jogát tartalmazza a 255. §.; melyre tehát a jogi és logikai magyarázat törvényeinél — a hasonszerűség elvénél fogva (per analógiám) — hivatkoznunk szabad, sőt kötelességünk is. Ezekben tehát meg van adva eljárásunk erkölcsi alapja és jogczime, midőn a fenforgó sérelmes cselekmények megtorlására nézve a 255. §. rendelkezéseinek alkalmazását hozzuk ezennel javaslatba. Ezen elvi tételeknek gyakorlati alkalmazásánál pedig az egyénenkénti beszámítás sorrendjére nézve indokoltnak azt tartjuk, ha 1. legelső sorba helyezzük a Ház méltósága s az ezt személyesítő elnök tekintélye ellen vétőket; 2. másodsorban azon eljárást, a mely a Ház funkczionáriusainak működését zavarta meg; megjegyezvén, hogy e két csoportbeli sérelmes cselekmény úgy veendő beszámítás alá, mint lényegileg a Ház összességének testületi mentelmi joga ellen irányuló sértés, a mely aztán mint ilyen nem képez külön sérelmet az elnök vagy jegyző személyét mint képviselőt illető mentelmi jog ellen, mert ők ezek által nem mint a Háznak egyes tagjai lettek egyéni jogukban sértve, csak a sérelem lett az ő személyükön a Ház joga ellen elkövetve; s e nagyobb sérelemben konsumáltnak jelentkezik az ő képviselői külön egyéniségük ellen voltakép el nem is követett sérelem. 3. Az utolsó kategóriába esik a Ház egyes tagja ellen elkövetett erőszak alkalmazása általi sérelem, de a mely szintén kizárólag közjogi jellegű, vagyis nem az illető képviselő személye, hanem a Ház működési rendje ellen irányuló sérelem, a mennyiben az erőszakos elvétel tárgya nem magántulajdon, hanem a Ház tanácskozási rendjére vonatkozó kormányi előterjesztés, vagyis közjogi jellegű okirat volt. A tényálladék szabatos megállapíthatása czéljából bemutatjuk kivonatosan a kihallgatott orsz. képviselők és a Ház tisztviselőinek nyilatkozatait az ezek kihallgatása alkalmával vezetett gyorsírói feljegyzésekből. És ugyanezek a következők: Tallián alelnök: Előbb történt az a kiáltás: »kihúzni a székből«, azután az én kijelentésem, a ki hozzám nyúl, az halál fia. Tettleg volt dulakodás és erős érintkezés. Az indítványt én adtam át Szőtsnek. A résztvevőket megnevezni nem tudom. Rátkay László: Az elnöktől kérdeztem: hol az az irat ? azután haragosan és indulatosan Szőtstől; fellépésem vehemens volt, nyúltam az irat után, szándékom az volt, hogy az iratot Szőts ellenzése daczára megszerzem. Az én felfutásom, kipirult arczom és haragom azt a benyomást tehette, hogy erőszakot akarok alkalmazni. Indulatosságom az idézte elő, hogy az indítványt házszabályellenesnek tartottam. Br. Feüitzsh Arthur: Láttam, hogy dulakodás folyik Szőts és Kátkay között, hogy Szőts Rátkayt megfogta, tán mellén vagy torkán ragadta és visszafelé taszította. Eáy elkapta az indítványt kezemből. Gr. Esterházy Kálmán: Láttam, hogy Kátkay leverte a tintatartót, hogy a ballépcsőn rohannak felfelé, — e közben felborult a szék, mely az elnöki tanácsos kezét is megütötte. Farkas meg is fenyegette Nessit és társait, a kik feljöttek. 1*