Képviselőházi irományok, 1901. XXXIV. kötet • 554-639. sz.

Irományszámok - 1901-624. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, Lengyel Zoltán országgyülési képviselő mentelmi jogának állítólagos megsértése ügyében

624. szám. 473 lett hajtva. Mig a rendőrök az ismeretlen urat bekisérték, hozzájött dr. Halmai Elemér és közölte vele, hogy a letartóztatott egyén Lengyel Zoltán képviselő, egyben felhatalmazást kért arra, hogy a rendőröknek szólhasson oly czélból, hogy azok Lengyel Zoltán képviselőt szabadon bocsássák. E kérelemnek ő helyt nem adott, mert a főkapitányi jogokat másra át nem ruházhatja, de megigérte, hogy azonnal személyesen fog intézkedni. Mihelyt a helyzet ezt lehetővé tette, — mi legkésőbb egy negyedóra múlva beállott, — el is ment személyesen a VI. ker. kapitánysághoz, hogy a tényállásról tudomást szerezzen; itt mindenek előtt azokat, a kiknek ott semmi dolguk sem volt, felszólította, hogy távozzanak, minek megtörténte után Schmidt Ede rendőrfelügyelőt magához szólította és az előfordult letartóztatásokról jelentést tétetett. Schmidt Ede rendőrfelügyelőtől megtudta, hogy az egyik letartóztatott Lengyel Zoltán képviselő, hozzá ment és azon figyelmeztetéssel, hogy jövőben a rendőrhatóságot és közegeit törvényes eljárásukban megakadályozni meg ne kísérelje, kijelentette neki, hogy szabad és távozhat. Eudnay Béla főkapitány ismételten hangsúlyozta, hogy midőn Lengyel Zoltán előállíttatását elrendelte, nem tudta, hogy az Lengyel Zoltán képviselő és midőn ezt megtudta, azonnal szabadon bocsátotta. Schmidt Ede rendőrfelügyelő előadja: hogy f. é. ápril hó 24-én utasítva lett, miszerint a strajkoló vasutasok vezórférfiainak vizsgálóbírói határozat alapján leendő előállításánál Krecsányi Kálmán detectivfőnöknek karhatalmi segédletet nyújtson. Minek következtében Bertalan István és Weigier Kálmán rendőrökkel Krecsányi Kálmán detectivfőnököt a demokrata-kör helyiségeibe követte. Midőn megbízatásának ott eleget tett, lejött és a VI. ker. kapitányság felé vette útját. Itt látta, hogy két rendőr: Bán Balázs és Tamáskovics János egy egyént, a ki ellenszegült és a kiről később kitűnt, hogy az Rovó Aladár magánhivatalnok, két oldalt a karjánál fogva elővezetnek. Lengyel Zoltán e csoport után sietett s azt utolérve, az egyik rendőrt, Bán Balázst, karon ragadta és kiabálva követelte Rovó Aladár szabadonbocsáttatását, és a rendőrök mellszámainak bemondását. Látva a tömeg izgatottságát és tartva a komolyabb összeütközéstől az esetre, ha Lengyel Zoltán a tömeget tovább is izgatja, oda sietett és felvilágosította Lengyel Zoltánt, hogy senkinek sem áll jogában a hivatalos kötelességüket teljesítő rendőröket abban megakadályozni, még kevésbé egy előállítandó egyént rendőri kézből kiszabadítani, viszont készségesen megigérte, hogy ha a rendőröket följelenteni szándékozik, azok neveit és számait vele közölni fogja, ha vele a kapitányságra jő. Lengyel Zoltán képviselő azonban ezt meg nem tette, hanem tovább is kiabált és a rendőröket szidalmazta, mire a mintegy 10—15 lépésnyire álló Rudnay Béla főkapitány parancsolólag azt kiáltotta feléje, hogy állítsa elő azt az egyént. Ezen parancs alapján utasította a vele volt két rendőrt, hogy Lengyel Zoltánt elővezessék, mit a két rendőr — Lengyel Zoltán képviselőt karonfogva — meg is tett. — Lengyel Zoltán az elővezetés ellen hevesen tiltakozott és botjával folytonosan hadonászott, minek következtében fölhívta, hogy a botot adja át, mit az meg ,is tett, de a rendőrök által magát vezettetni nem engedte s kijelentette, hogy az erőszaknak engedve, önmaga megy el a kapitányságra. A VI. ker. kapitányság udvarára érve, Lengyel Zoltán képviselőt két rendőr őrizetére bizta, maga pedig a Rovó Aladárt bekisérő két rendőr nevének megtudása végett az őrszobába ment. Onnan visszajőve, még szóváltása volt Lengyel Zoltán képviselővel, de csakhamar elhivatott a főkapitány által, aki az ő jelentésének átvétele után megtudva, hogy az előállított egyén Lengyel Zoltán képviselő, annak azonnali szabadlábra Képvh. iromány. 1901—1906. XXXIV. kötet. W