Képviselőházi irományok, 1901. XXXIV. kötet • 554-639. sz.

Irományszámok - 1901-624. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, Lengyel Zoltán országgyülési képviselő mentelmi jogának állítólagos megsértése ügyében

474 624. szám. helyezését elrendelte, mely utasításnak elég is tétetett. Ő Lengyel Zoltánt ismerte és tudta, hogy képviselő, minthogy azonban a főkapitánytól előállítására utasítást kapott, az utasítást kötelességéhez hiven szó nélkül teljesítette. Thúróczy Kornél rendőrfogalmazó az utczán nem volt jelen, ós igy Lengyel Zoltán képviselő előállításának körülményeiről mit sem tud. Bán Balázs 675., Tamáskovits János 1172., Weigler Kálmán 1672. és Bertalan István 1187. sz. rendőrök egybehangzóan vallják, hogy akkor, a midőn Bán Balázs és Tamáskovits János Eovó Aladárt a kapitányságra bekísérni akarták, Lengyel Zoltán képviselő hozzájuk futott, ott lármásan követelte a két rendőr mellszámát, haszontalanoknak mondta a rendőröket, a kiket majd megtanít, — Bán Balázs rendőrt karján megragadta, Schmidt Ede rendőrfelügyelő felhívásának, hogy távozzék és ne avatkozzék a rendőrök dolgaiba, nemcsak eleget nem tett, de tovább is kiabált és követelte Kovó Aladár szabadon bocsátását, mire azután a közelben álló Eudnay Béla főkapitány Schmidt Ede rendőrfelügyelőnek kiadta a parancsot, hogy Lengyel Zoltánt állítsa elő. A parancs végre is lett hajtva. A rendőrségi közegek kihallgatása után a mentelmi bizottság elhatározta, hogy Lengyel Zoltán képviselő által megnevezett dr. Halmai Elemér, dr. Scheffer -József, Purjesz Lajos, Perczel Mór és Tarján Vilmos tanukat, — továbbá Eovó Aladár magánhivatalnokot és végre Wilheim Gyula budapesti lakost, mint ki a mentelmi bizottság elnökéhez intézett levélben önként tanúnak jelentkezett, megidézi és kihallgatja. Ezek közül dr. Scheffer József és Perczel Mór a bizottság előtt meg nem jelentek, Eovó Aladár pedig szabályszerű idézése daczára csak a mentelmi bizottság tárgyalásainak befejezte és határozatának meghozatala után jelentkezett és igy kihallgatható nem volt. Dr. Halmai Elemér ügyvéd, a »Magyar Közélet« czimű folyóirat szerkesztője, előadja, hogy folyó évi április hó 24-én este fent volt Lengyel Zoltánnal a demokrata-körben; lejövet vele kocsiba ült, de Lengyel Zoltán egyszerre csak kiugrott a kocsiból és egy fiatal embert bekísérő két rendőr után futott. A rendőröket utolérve, azokkal, valamint a nemsokára odajött Schmidt Ede rendőrfelügyelővel heves szóváltásba bocsátkozott. Hogy mit beszéltek, nem hallotta, de taglejtéseikből látta, hogy izgatottan tárgyalnak. Erős confüctustól tartva, alig egy percznyi idő múlva Lengyel Zoltán után sietett, azt karonfogta és fölhívta, hogy jöjjön el onnan, de akkor már felhangzott Eudnay Béla főkapitány parancsa, hogy tessék előállítani. A parancs ismételtetvén, Lengyel Zoltán képviselőt bekísérték, ő pedig Eudnay Béla főkapitányhoz sietett és figyelmeztette, hogy a bekísért egyén Lengyel Zoltán képviselő, mire Eudnay Béla azt a választ adta: »Nem ismerem«. Halmai erre engedélyt kért, hogy a ker. kapitányságra mehessen, ott Lengyel Zoltán kivoltát megállapítsa és szabadon bocsátását kieszközölhesse, de a főkapitány kijelentette, hogy ily engedélyt nem ád, különben ő maga rögtön a kapitányságra megy a szükséges intézkedések megtételére. Azt, hogy Lengyel Zoltán akár egy rendőrt, akár Eovó Aladárt megfogta volna, nem látta, de nem is hiszi, hogy ez megtörtént. Az egész jelenet alig tartott tovább egy percznél. Tarján Vilmos, a »Magyar Hirlap« munkatársa, az utczai jelenetnek nem volt szemtanuja, arról mit sem tud, ő csak a YI. ker. kapitányság udvarában volt jelen. Wilheim Gyula, biztosítási ügynök, önként jelentkezett tanú, előadja, hogy mikor a rendőrök Eovó Aladárt bekísérték, Lengyel Zoltán mintegy 20 lépésnyire futott utánuk és követelte a számuk bemondását, de mielőtt a rendőröket utóiérte volna, Schmidt Ede felügyelő útját állotta ós akkor Schmidt Ede felügyelővel hevesebb szóváltása volt, melynek folyamata alatt Eudnay Béla főkapitány,