Képviselőházi irományok, 1901. XXXIII. kötet • 532-553., XCVII-CXIV sz.

Irományszámok - 1901-541. A pénzügyi bizottság jelentése „a m. kir. államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről” szóló 514. számú törvényjavaslatról

88 541. szám. Ennek a teljes kapcsolatnak létesítése előtt a szolnok—czeglédi vonal második vágány nyal való ellátása időelőttinek volna tekinthető. Ez sem jelenti azonban azt, hogy a szolnok—czeglédi vonal második vágányának kiépítése felesleges vagy elkerülhető. Ez is csak elodázása a szükséges és ép azért elkerülhetetlen munkálatnak. Mindezek csak példák annak bizonyítására, hogy az 1897-iki tervezetbe fölvett, a végrehajtásnál azonban elhagyott ezen munkák, bár azok fedezésére a jelen törvény nem tartalmaz hitelt, a közel jövőben szükségesekké fognak válni és kielégítésükre hitel fog kéretni. Ugyanilyen tapasztalatot tettünk a másik nagy beruházási terv tekintetében, a melyet a törvényhozás évek hosszú sorára előre állapított meg. Ertjük ez alatt a Duna és a többi folyónak szabályozására az 1895 : XLVIII. t.-cz. és az 1898 : XX. törvényczikkel megállapított 102 millió koronára rugó beruházási szükségletet. Az 1895 : XLVIII. törvényczikk és a közbejött 1898 : XX. törvényczikk szerint ezen munkákat az 1907. év végéig 102 millió korona összeg erejéig kell elvégezni. Itt is a folyó költségvetési évvel még négy esztendő van hátra a munkák befejezéséhez, és máris a jelen törvényjavaslat ujabb 22,182.000 koronát kér — igaz — más folyamszabályozási és ármentesítósi czélokra és egyéb vizi munkálatokra. Mindezek azt bizonyítják, hogy ha a törvényhozás évek hosszú sorára előre meghatározott terv alapján jelentékeny hiteleket engedélyez is beruházási czélokra, az élet szükségleteinek változása következtében a beruházási tervek rendszerint felforgattatnak, a minek következményeként megdől az a pénzügyi terv is, a melylyel a kormánynak és a törvényhozásnak eredetileg számolnia lehetett. Ez a tény és az ország pénzügyi helyzete, az államháztartás megváltozott viszonyai, a személyzeti illetményeknek a fizetésrendezések következtében rohamosan emelkedett és még be sem látható követelményei arra köteleznek, hogy a legnagyobb gondossággal vizsgáljuk meg a kormány által most előterjesztett beruházási tervet ós pedig nemcsak a szükség, hanem a hasznosság szempontjából is. A közvélemény, mint bátran megállapíthatjuk, a kormány által előterjesztett beruházási tervezetet nem fogadta megnyugvással, mert az általános felfogás szerint ez a tervezet szűk keretű és nem felel meg azon várakozásoknak, a melyek a sürgetett nagyszabású beruházási művelethez általánosan füzetnek. A közvélemény a beruházások megindításától várta és várja azt a lökést, a mely közgazdaságunk és nevezetesen iparunk pangását kedvezőre fordíthatná. Ennek a várakozásnak a kormány által előterjesztett beruházási tervezet nem felel meg. Nekünk azonban, a kik a kormánynyal egyenlő mérvben vagyunk kötelezve gondosan ügyelni az államháztartás egyensúlyának fentartására, nekünk ezzel szemben utalnunk kell arra, a mit a pénzügyminister úr ismételten kifejtett ós a mit lehetetlen nem helyeselnünk, hogy folytonos és kizárólagos állami munkákkal, állami megrendelésekkel egy országnak egész iparát táplálni és fentartani nem lehet. Az állami beruházásoknak az ország iparának táplálása csak közvetett czélja lehet, a beruházásoknak közvetlen czéljuk az állam gazdasági, közművelődési és egyéb érdekeinek, az állam pénzügyi erejével összhangzásban álló gondozása és biztosítása. Egész sora az iparvállalatoknak keletkezett az utolsó időkben, a melyeknek életföltételét a közhatósági, különösen pedig az állami megrendelések képezik. Elegendő, ha e tekintetben a vasúti kocsi- és hídszerkezeti gyárakra utalunk. A vasúti kocsi- és vaggongyárak között a nagyobbak mindegyikének teljesítőképessége meghaladja az ország egész rendes szükségletét. Teljes lehetetlenség ezeket termelőképességüknek megfelelően foglalkoztatni. Ugyanígy vagyunk a hidszerke-