Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.

Irományszámok - 1901-514. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

72 514. szám. ségesen vizzel szaporíttatik, vagy hogy a természetes bor a fogyasztásban jelentékenyebb mennyiség erejéig törkölyborral helyettesittetik. Mert ha a vizzel való mesterséges szaporítás s a törkölyborral való helyettesítés a borként vagy bor neve alatt fogyasztott ital mennyiségét a természetes bor lélekszám szerinti 15'6 liter fogyasztási coefficiensén felül 9 '4 literrel gyarapítaná, vagyis a bor gyanánt fogyasztott ital mennyiségét 25 literig egészítené is ki, a mi daczára annak, hogy a mesterséges borral űzött visszaélések még nem voltak teljesen megszűntethetők, mégis valószínűtlennek látszik, — a fogyasztási coefficiens még ez esetben is csak egyötöde volna az analóg olaszországi tételnek, holott Olaszország a közvagyonosság tekintetében nincs kedvezőbb helyzetben, mint Magyarország. Ebből világos, hogy a feltűnően csekély borfogyasztásnak nálunk más különleges okai is kell, hogy legyenek s aligha fogunk tévedni, ha ezt a jelenséget annak tulajdonítjuk, hogy a bortermés válságos éveiben a fogyasztóközönség bizalma teljesen megingott minden iránt, a mi bor elnevezése alatt szolgáltatott, továbbá, mert a kis mértékben való beszerzésre utalt fogyasztó indokolatlanul nagy árt kénytelen fizetni a borért. Arra kell tehát törekednünk, hogy a fogyasztóközönsóget meggyőzzük arról, a mit ma még sok helyen nem hisz, t. i. hogy van megfelelő mennyiségben nemcsak természetes borunk, hanem jó borunk is, abban az eredeti minőségben, a melyben azt a természet szolgáltatta, — meggyőzzük arról, hogy megnyugvással fordulhat akár a gazdasági értékesítés közvetlen forrásaihoz, akár a reális kereskedelemhez, mert megfelelő terményhez, illetőleg árúhoz fog jutni. Törekednünk kell továbbá arra, hogy a gazdasági értékesítés helyes rendszerének megalkotásával megkönnyítsük és előmozdítsuk a hivatásszerű ipari és kereskedelmi értékesítést is s ekként lehetővé tegyük azt, hogy az a nagy távolság, a mely a termelő által a mai viszonyok közt elérhető ár s a fogyasztó által fizetett ár közt tátong, megfelelően mind a kettő javára, apasztassók. Ezen az úton remélhetőleg el fogjuk érni a ma meg nem felelő fogyasztás nagyobb arányú fejlődését és fokozását is. A fennebb jelzett másik irány, a melynek ápolásával foglalkoznunk kell, a borok gazdasági értékesítésének előmozdítása érdekében való közrehatás. Ellenvetés nélkül elismeri mindenki itt a hazában, de vallják azok a legjelesebb külföldi szakemberek is, kiknek alkalmuk volt a magyar bort közelebbről megismerni, hogy a szőlőhegyeink oly kitűnő nyers anyagot teremnek, a mely természetadta tulajdonságaira nézve kiállja a versenyt a legkiválóbb bortermő országok terményével. Viszont be kell ismernünk azt is, hogy azon a téren, a melyen a szőlőhegyeink termésének emberi gondozással és ápolással kész borrá való fejlesztése megy végbe, nagyfokú elmaradottságban vagyunk, szóval, hogy a pinczekezelésünk — országos értelemben — nagyon kezdetleges, rendszeres pinczegazdaságunk pedig — egynéhány pinczetulajdonosnak e téren teljes elismerést érdemlő tevékenysége kivételével — nincs. Ez az oka annak, hogy kitűnő nyersanyagunk daczára nem állítunk elő oly kész borokat, mint a milyenekkel sorompóba léphetnénk, ha fejlett pinczegazdaságunk volna; ez az oka, hogy borainknak nincs meg az a kelendősége, mint a mely azokat a nyersanyag minőségéhez képest jogosan megilletné; végül részben ez az oka annak is, hogy oly csekély a borfogyasztásunk s hogy a világpiaczon nem tudjuk borainknak azt a helyet biztosítani, a melyre — máskülönben — számot tarthatnának. A helyes pinczekezelés már a szüretnél kezdődik. Már ott kell a legnagyobb gondossággal a leszedett termést osztályozni s osztályozva a további kezelésbe