Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.

Irományszámok - 1901-514. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

514. szám. 71 a szőlőmívelés jövedelmezőségét s így alapjában veszélyeztetheti magát a szőlőmívelést. Ezen kedvezőtlen alakulás előjelei annyiban már most is észlelhetők, hogy némely vidéken az 1903. évi bortermés jelentékeny része ma is még eladatlanul a gazdák pinczéiben hever s azokért — elsőrangú borvidékeken is — csak oly csekély árak kínáltatnak, a melyek gyakran egyáltalán nem állanak arányban az illető bor valódi értékével, pedig az 1903. évi bortermés tudvalevőleg az egész országban kiváló minőségű volt. A szőlőmívelés helyzete ma sokkal súlyosabb, mint volt régen a phylloxera megjelenése és pusztítása előtt; mert, mint fennebb jeleztetett, a phylloxera által elpusztított szőlők felújítási mívelete oly tetemes beruházást igényel, a minő a szőlőmívelés korábbi korszakában teljesen ismeretlen volt. Ezért — különös tekintettel a phylloxera által elpusztított szőlők felújítására — elengedhetetlenül szükséges oly intézkedések megtétele, a melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy legalább a reconstruált hegyi szőlőkben termett — rendszerint jobb minőségű — boroknak, azok gazdasági értékesítése tekintetében, a megfelelő árt biztosítsák. Ennek elérésére két irányban kifejtendő törekvések vezethetnek, t. i.: 1. a fogyasztás fokozása és 2. a borok gazdasági értékesítésének előmozdítása érdekében való közrehatás. A borok — mint általában minden termény — értékesítésének első és legnagyobb biztosítéka a rendes mederben áramló, mondjuk: consolidált, normális fogyasztás a termelési területen. Hogy ez a fogyasztási képességtől, a fogyasztási képesség viszont a keresetképesség ós a közvagyonosodás fejlődésétől függ, ez oly általános érvényű tétel, a melylyel a jelen előterjesztés czéljából részletesebben foglalkozni felesleges volna. Ez okból a borfogyasztásnak csak különleges jelenségeire vonatkozólag szolgáljanak az alábbi rövid megjegyzések. Ha alapul vesszük az 1901. évi állapotot, a következő eredményre jutunk. Az ország bortermése az 1901. évben 2,615.346 hektoliter volt. Behozatott Ausztriából s a külföldről 735.888 m. mázsa, a mi. . 615.888 hektoliternek felel meg. Ez együtt . 3,231.234 hektoliter. Kivitetett Magyarországból 697.065 m. mázsa 578.559 hektoliternek számítva; maradt belfogyasztásra 2,652.675 hektoliter. Magyarország népességének lélekszáma az 1900. év deczember hó 31-én végrehajtott népszámlálás eredménye szerint 16,838.255 volt. Ha ezt a statisztikai számadatot a könnyebb számítás kedvéért 17 millióra kerekítjük ki s ezt használjuk osztóul, arra az eredményre jutunk, hogy a borfogyasztás az 1902. évben, a melyben az 1901. évi termés fogyasztásra kerülhetett, nem volt több fejenként 15"6 liternél. Erancziaországban a borfogyasztás fejenként és évenként 150—154 liter, Olaszországban 120—125 liter. Mily nagy távolság választ el minket az utóbb nevezett két ország borfogyasztási coefficiensétől! A fennebb kimutatott 15"6 liter lélekszám szerinti fogyasztás oly feltűnően csekély, hogy arra elegendő magyarázatot még akkor sem találnánk, ha azt tételeznék fel, hogy a bor, mire az a fogyasztóhoz jut, 20—25°/

0 arányában mester-