Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.

Irományszámok - 1901-514. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

514. szám. 61 millió koronával. De még egy másik szempont is igényli azt, hogy ezen alap gyarapíttassék, és hogy ezen alapból a köztenyésztés legbiztosabb ós leggyorsabb emelésére vezető eljárás felélónkíttessók, t. i. a hazai fajta szarvasmarhatenyésztósünknek fentartása. Ezen szarvasmarhaanyag eddigi alapját a nagybirtokosok által fentartott gulyákban birta, mely gulyákat azonban a nagybirtokosok évről-évre restringálj ák, sőt azokat sok helyen teljesen feloszlatják. Az ekként eladásra kerülő s gazdasági munkaerő szempontjából eléggé meg nem becsülhető anyag tehát, a mennyiben a hazai fajta szarvasmarhát tenyésztő kisgazdák annak átvételére vállalkoznak, szintén a kérdéses alapból nyújtandó kölcsönökkel menthető csak meg a mészárszéktől. Az alapnak kibővítése és forgatása, mely egyúttal a tejgazdaságnak további élénk terjesztését is fogja szolgálni, a tenyészanyag díjazásának az eddiginél nagyobb mértékben való eszközlése, a tenyószapaállat-szüksógletnek az eddiginél is fokozottabb fedezése gazdaközönségünknek a szarvasmarhatenyésztés iránti, évről-évre nagyobbodó érdeklődésével és e téren való ismereteinek és tapasztalatainak gyarapodásával kapcsolatosan lehetővé fogja tenni, hogy szarvasmarhakiviteliink további ós a tenyészanyagra is terjeszkedő fejlesztése gazdaközönségünknek és az országnak egyaránt csak hasznára váljék. Az előirányzott 3,500.000 K 1904—1906. években 1,200.000 K, 1,200.000 K ós 1,100.000 K évi részletekben vétetnék igénybe, a mi által lehetővé válna, hogy a tenyészanyag beszerzésére irányuló kivánalmak lehető gyors kielégítést nyerjenek. f) Erdei vasutak építésére 3,1»0'000 K irányoztatik elő. Az erdőgazdaságban a fatermónyeknek vizén való szállítása ott, a hol alkalmazásban volt, vagy pedig jelenleg alkalmazásban van, napról-napra mindinkább ós jogosan tért veszít, s úgy Németországban, mint ujabban Ausztriában is a nagyobb erdőbirtokosok, első sorban pedig az állam az erdei termékek czélszerű kiliozatala tekintetében elsőbbséget adnak az erdei utakon és vasutakon való szállításnak. A vizén való szállítás ugyanis a mai viszonyok között már nem elégíti ki teljesen az erdőbirtokosok érdekeit, mert a mellett, hogy a vizi utak megfelelő berendezése és a mai meglevő vizi építmények fentartása tetemes befektetéseket és költségeket igényel, ezen szállítási mód bizonytalan, időhöz kötött és sok esélynek van kitéve. A vizén való szállításnál a fatermenyek minőségükből s így értékükből veszítenek, aránylag nagy a szállítási apadék, a fatermenyek kevósbbé értékes része az erdőben visszamarad ós még akkor is, ha előre nem látott események, a sokszor ismétlődő árvizek nem következnek be, a szállítási költségek is — daczára a nagy befektetéseknek — igen magasra rúgnak. Egy további hátránya ezen szállítási módnak még az is, hogy rendesen csak abban az évszakban gyakorolható, a midőn a szükséges munkaerő a mezőgazdaságnál lévén elfoglalva, csak nagy utánjárás mellett és felemelt munkabérekkel szerezhető meg. Azonfelül pedig még igen sok kellemetlenséget és költséget okoznak az erdőbirtokosnak az usztatás által okozott károk megtérítései. Legfőbb hátránya azonban a vizén való szállításnak az, hogy nem nyújt elegendő biztosítókot a kihasználás alá kerülő fatermékek kiszállítására, szárazság; vagy árviz esetén a termények egy része a termelési helyeken visszamarad és a birtokos esetleg elvállalt kötelezettségének megfelelni nem képes.