Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.

Irományszámok - 1901-514. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

42 514. szám. A szegedi m. kir. dohánygyár kibővítése. Szeged város törvényhatósági bizottsága még az 1899. évben kérelmezte, hogy a szegedi m. kir. dohánygyár telkének 8400 holdat tevő mocsaras és vizállásos része vagy feltöltessék és befásíttassék, vagy pedig a városnak tulajdonába visszaadassék. Tekintettel arra, hogy a szegedi m. kir. dohányárú-raktárnak közönségesebb fajú dohánygyártmányokból felmerülő igen jelentékeny mennyiségű szükségletét jelenleg a debreczeni m. kir. dohánygyár állítja elő ós ezen gyártmányokhoz a szegedi m. kir. dohánygyártól nyert hulladékot és az ottani m. kir. dohánybeváltó hivataltól kapott csekélyebb minőségű dohánylevelek egy részét is felhasználja, pedig ha a szegedi m. kir. dohánygyárnál a közönséges pipadohánygyártás bevezettetnék, akkor az említett anyagok nagyrészt ott helyben lennének felhasználhatók, — igen kívánatos lenne az említett mocsaras telket feltöltetni és a szegedi m. kir. dohánygyárt a közönséges pipadohánygyártási ágazattal kibővíteni. A szegedi m. kir. dohánygyár telke mocsaras részének feltöltése és a dohánygyár kibővítésére 600.000 K irányoztatik elő. A kolozsvári m. kir. dohánygyári munkások gyermekei részére menhelyek felállítása. A dohánygyáraknál leginkább nők vannak alkalmazva, kik egész napon át a gyárban lévén elfoglalva, kénytelenek a legtöbb esetben gyermekeiket dajkaságba kiadni, hol a gyermek kellő gondozásban nem részesül, minek folytán ily gyermekek között igen nagy a halandóság. Azon munkásnő pedig, ki gyermekét dajkaságba nem akarja kiadni, a legtöbb esetben kénytelen a dohánygyári munkát elhagyni, mi által a jövedék is költségesen betanított munkást veszít. A gyermekek gondozása különösen igen kedvezőtlen viszonyok között van a kolozsvári m. kir. dohánygyár munkásainak gyermekeinél, mert ezen munkások kénytelenek vagy a legtöbb esetben a gyári munkából kimaradni, mit bizonyít, hogy a kolozsvári gyárnál 1894-től az 1897. év közepéig több mint 1300 munkásváltozás volt, vagy kik a gyári munkát nem hagyják el, azok kénytelenek gyermekeiket a Kolozsvár közelében levő falvak román lakosságához dajkaságba adni. Ezen falvak lakossága a műveltség igen alacsony fokán áll, minek folytán a gyermekeket gondozni sem tudják és a dohánygyári igazgatóság jelentése szerint az ottani munkások gyermekei között a halandóság a 70°/o-ot is eléri; azon gyermek pedig, ki megéri azt, hogy szüleihez visszakerüljön, román anyanyelvűvé válik. Ezen bajokat elismerve, a vallás- és közoktatásügyi minister úr is nagyon kívánatosnak tartja, hogy a kolozsvári dohánygyári munkások gyermekei részére Kolozs-Monostoron egy óvoda, a gyár telepén, vagy ennek. közelében pedig egy óvodával kapcsolatos bölcsőde állíttassák fel. Kolozsvár szab. kir. város törvényhatósága a fentartási költségekhez évi 1.000 K hozzájárulást igért. Mindezek igazolják a szóbanforgó gyermekmenhelyek felállításának igen üdvös voltát, miért is erre a czélra 150.000 K építési ós felszerelési költség irányoztatik elő. b) A fémDányászat körében tervezett munkák és azok 2,106.000 K költsége következőkép oszlanak meg: 1. A selmeczi Ferencz József-akna bányatelep fejlesztésére felvétetik . .. 322.000 K E bányaműben a feltárások az utóbbi időben oly kedvező eredménynyel jártak, hogy évek során át tetemes jövedelemre lehet számítani, ha a feltárások