Képviselőházi irományok, 1901. XXXII. kötet • 514-531., LXXIX-XCVI. sz.

Irományszámok - 1901-514. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

514. szám. 31 Az 1897. évi XXX. törvényczikk alapján tervbe vett és annak idejében részletesen indokolt beruházási munkáknak folytatása, valamint az imént említett ujabbi munkák végrehajtása végett a következő évek szükségleteire e törvény keretébe 21,300.000 K vétetett fel. A fent számjelzett 21,300.000 K beruházási szükségletekből a következő részösszegek irányoztatnak elő, és pedig: műhelyek és vontatótelepekre. . . . 5,200.000 K, fahidak kicserélésére 1,700.000 » második vágányokhoz tartozó munkák 1,900.000 » pályaudvarokra 9,500.000 » kisebb kiegészítő munkákra és hóvód- ' művekre . . . ... ... . 3,000

.000 » Összesen 21^300.000 K. 11. Az Ogulintól a határig Bihács irányában vezetendő vasútvonal tervezési és építési költségeire előirányzott 10,000.000 K-ból: 1907. évben 3,000.000 K, 1908. » 3,000.000 » 1909. » 4.000.000 » kerülne felhasználásra. A jelen törvényjavaslatban vasutépítkezésekre és vasúti beruházásokra előirányzott építési költségekre vonatkozólag végül meg kell még jegyeznem, hogy ezen előirányzati összegek a munkák tervezésével, ellenőrzésével, felügyeletével és felülvizsgálatával megbízott központi és külközegeknek, valamint az ideiglenesen alkalmazottaknak ezen működés közben felmerülő költségeit, személyi és dologi járandóságait, rendkívüli építési pótlékait, útiköltségeit, jutalmazását s általában mindazokat a hasonló természetű, az építés végrehajtásával összefüggő kiadásokat is magukban foglalják, a melyekre a rendes évi költségvetésben fedezet rendelkezésre nem áll. A II. fejezethez. A közutakról és vámokról szóló 1890. évi I. t.-cz. életbelépte óta 14 év telt el. Közismereti tény, hogy a közlekedés terén mily vigasztalan helyzetet orvosolni volt hivatva a megalkotott törvény, mely a közúti rendszernek, a közúti igazgatásnak és közúti teherviselés arányos megosztásának megállapításán kívül legfőbb feladat és czél gyanánt a törvényhatósági közutak hálózatának fejlesztését tűzte ki. A törvényhatósági közutak szükségleteinek ellátásánál a régi közmunkarendszer teljes mellőzése és e helyett a kÖzuti adózásnak az állami adóra való fektetése, elvitázhatatlanul alapot nyújtottak arra, hogy azok végrehajtásához közuti bajaink gyökeres orvoslásának reménye' fűződjék. A lefolyt 14 év tapasztalatai és eredményei, — sajnos, — arról tesznek tanúságot, hogy a szóban levő törvény a törvényhatósági úthálózat fejlesztésére csak a módot és lehetőséget adta meg, de azt kellőképen nem biztosította. Ennek oka azon körülményben rejlik, hogy a törvény által a hatóságok rendelkezésére bocsátott anyagi eszközök a kitűzött czél elérésére nem elegendők,