Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-499. Törvényjavaslat, a főudvarnagyi biráskodásról

70 499. szám. törvényjavaslat Ausztria példáját, a hol a fóudvarnagyi bíráskodásra vonatkozó eljárási szabályok az új perjogi törvények hatályba lépte után is a régiek maradtak és nélkülözik úgy a szóbeliségnek mint a bizonyítékok szabad mérlegelésének előnyeit. A jelen törvényjavaslat az itt figyelmen kivül nem hagyható tekintetekkel is számot vet, midőn a 6. §-ban megállapítja, hogy a fóudvarnagyi bíráskodás alá tartozó perek érdemleges tárgyalásának megkezdése előtt az egyezségi kísérlet kötelező, továbbá, hogy a szóbeli tárgyalást bármelyik fél indítványára a nyilvánosság ós a bizalmi férfiak kizárásával tartják és hogy a királyi ház tagjai személyes megjelenésre nem idézhetők. A 6. §-ban előforduló »eljárási szabályok« kitétel alatt természetesen nemcsak magát a polgári perrendtartást kell érteni, hanem a végrehajtási eljárást is és általában mindazokat a jogszabályokat, a melyek eljárási szabályok természetével birnak. A jelen törvényjavaslat alaki jogot szabályoz. Nincs tehát szó benne arról, hogy a fóudvarnagyi bíróság minő anyagi jogot alkalmazzon. Kétségtelen azonban, hogy a magyar fóudvarnagyi bíróságra, minthogy magyar bíróság, a magyar anyagi jogrendszer irányadó. Egyéb anyagi jogot a magyar fóudvarnagyi bíróság csak annyiban alkalmazhat, a mennyiben olyant az eset körülményeinél fogva rendes magyar bíróság is alkalmazna, A nem peres ügyek elintézése tulajdonképen nem bírói feladat. A magyar törvényhozás a nem peres ügyek egy részét, jelesül a gyámhatósági ügyeket, nem is utalja a bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok, nevezetesen az árvaszékek hatáskörébe. (1877 : XX. t.-cz.) Ugyancsak az árvaszókek jártak el az 1894 : XVI. t.-cz. hatályba lépte előtt az örökösödési ügyekben is, ha gyámhatóság alá tartozó személy vagy méhmagzat vagy ismeretlen helyen távol lévő volt érdekelve és a hagyatékhoz ingatlan vagyon nem tartozott. (1877 : XX. t.-cz. 233., 236,, 254. §§.) Ugy mint azelőtt, most is teljesen az érdekeltekre van bizva a hagyaték rendezése, tehát sem bírói, sem közigazgatási hatóság abba bele nem avatkozhatik, ha ily beavatkozásra a törvényben taxatíve felsorolt okok egyike sem nyújt alapot. (1894 r XVI. t.-cz. 98. §.) Mindezek a példák bizonyítják, hogy a magyar törvényhozás a nem peres ügyek elintézését nem tekinti feltétlenül birói feladatnak, hanem a czélszerűség szerint oldja meg azt a kérdést, vájjon a nem-peres ügyek egyes csoportjai a bíróság vagy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozzanak-e, vagy pedig minden hivatalos eljárás mellőzésével egészen az érdekeltekre bízassanak. A törvényjavaslat tehát csak ezen a nyomon halad, midőn a királyi ház tagjainak a 7. §-ban felsorolt ügyeit — a 9. §-ban a rendes bíróságok számára fentartott kivételekkel — a királyi családra, illetőleg a család fejére bizza, a kit természetesen nem lehet elzárni attól, hogy — ha jónak látja — saját családi hivatalának: a fóudvarnagyi hivatalnak közreműködését igénybe vegye. Hogy a törvényjavaslat a családi intézkedés körébe több ügyet utal itt, mint más téren: az összefüggésben van a királyi ház közjogi helyzetével, melyet magánügyeinek rendezésénél sem lehet szem elől téveszteni. Néhány eltéréstől eltekintve, a törvényjavaslat a 7. §-ban a királyi ház tagjaival egyenlő elbánásban részesíti a 2. §. 2. pontjában említett személyeket, a mi egyrészt a rájuk vonatkozó külön legfelsőbb intézkedésekből és másrészt abból folyik, hogy ők a királyi családdal többnyire közel rokonságban vannak. A fentebb jelzett eltérések közül az egyik az, hogy míg a királyi ház tagjainak hitbizományai fölött a felügyelet minden esetben a 7. §. alá esik, addig