Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-499. Törvényjavaslat, a főudvarnagyi biráskodásról

499. szám. 71 a 2. §. 2. pontjában említett személyeknek hitbizományi nem-peresügyei a rendes bíróságok elé tartoznak, kivéve a 3. §. 2. pontja alatt említett hitbizományokat, a mely utóbbiakra vonatkozó felügyeletet azért kellett a 7. §. rendelkezése alá vonni, mert a 3. §. 2. pontja alatt felsorolt hitbizományokra nézve a hitbizományi viszonyból eredő peres ügyekben sem a rendes bíróság, hanem a főudvarnagyi bíróság bíráskodik. A 2. §. 2. pontjában említett személyekkel szemben a 7. §. a királyi ház tagjainak javára eltérést mutat abban is, hogy végső bekezdésében csak az utóbbiakra nézve rendeli, hogy ha ellenük ingókra irányuló végrehajtási foglalás kéretnék, a körülményekhez mért intézkedést a király O Felsége Magának tartja fenn. A királyi ház tagjainak magas közjogi állásánál fogva ugyanis csak kívánatos lehet, ha pervesztés esetén a bíróság által ingóikra elrendelt végrehajtás foganatosítása előtt alkalma nyilik 0 Felségének, hogy az ügy kiegyenlítése iránt intézkedhessek. A 2. §. 2. pontjában említett személyek irányában ellenben ilyen tekintetek fenn nem forognak. A 2. §. 1. pontjában említett személyekkel szemben, ha 0 Felsége nem kíván a 7. §. utolsó bekezdése alapján intézkedni, a 2. §. 2. pontjában említett személyekkel szemben pedig egyáltalában, a 7. §. 5. pontja értelmében kell foganatosítani a magyar korona országainak területén az ingókra irányuló végrehajtásokat, melyeket a bíróság elrendelt. Áll ez akár a főudvarnagyi eljárás kiváltságát élvező épületekben vagy lakásokban, akár pedig más helyeken tartózkodnak ezek a személyek. A főudvarnagyi eljárás kiváltságát élvező épületekben és lakásokban foganatosítandó végrehajtásokra nézve a 7. §. 5. pontja akképen intézkedik, hogy a királyi palotában és általában a királyi udvari épületekben, valamint a királyi ház valamely tagjának lakóépületeiben, úgyszintén a 2. §. 2. pontjában említett személyek lakásán az ingókra irányuló végrehajtásokat a főudvarnagyi hivatal kiküldöttje, vagy az általa megkeresett bíróság (v. ö. a 8. §. 2. bek. is) közege foganatosítja, akár a 2. §. 1. vagy 2. pontjában említett személy, akár másvalaki a végrehajtást szenvedő. Megfelel ez a 2. §. 1. pontjában említett személyek felsorolt épületeire vonatkozólag az 1881 : LX. t.-cz. 33. §-ának, a törvényjavaslat 2. §. 2. pontjában említett személyek lakásaira vonatkozólag pedig annak, hogy a törvényjavaslat a 2. §. 2. pontjában említett személyeket, hacsak az ellenkezőre különös ok nincsen, a királyi ház tagjaival nagyban és egészben lehetőleg azonos elbánásban részesíti. Az ingókra irányuló végrehajtások foganatosításáról szóló rendelkezéshez hasonló szabályt állít fel a 7. § 5. pontja arra az esetre is, ha az említett helyeken halálesetet kell fölvenni vagy leltározást foganatosítani. Oka ennek a rendelkezésnek, mely egyébiránt a fennálló gyakorlatra támaszkodhatik, az, hogy ily helyeken az elhunytnál, vagy a leltározás alá kerülő tárgyak közt gyakran vannak fontos családi vagy más oly okiratok, melyeket a rendesnél nagyobb figyelemben kell részesíteni. A mi Fiume városát és kerületét, valamint Horvát-Szlavonországokat illeti, a 7. §. 5. pontjában felsorolt feladatok és — a mennyiben ott előfordulhatnak — a 7. §. előző pontjaiban említett ügyek is, az 1853. évi február hó 16-án kibocsátott pátens V. czikke értelmében most is a főudvarnagyi hivatal hatáskörébe tartoznak. 8. 8. f. A 7. §-ban említett feladatokat a törvényjavaslat a főudvarnagyi hivatalnak, mint családi hatóságnak utalja hatáskörébe. A főudvarnagyi hivatalt, mint családi