Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-511. Törvényjavaslat, a mezőgazdaságra hasznos madarak védelme végett Párisban 1902. évi márczius hó 19-én kötött nemzetközi egyezmény, valamint az ennek függelékét képezőkét jegyzék beczikkelyezéséről
460 511. szám. A nagy legelő-területeknek eke alá való fogása teljesen átalakította az alsóbbrendű állatélet feltételeit s a behozott termesztmény meghozta a maga ellenségeit, a melyek azelőtt azokon a területeken elő sem fordultak, mert meg sem élhettek volna. Az egész mélyreható új átalakulásnak lényege az állat- és növényélet viszonylatában tömören így fejezhető ki: A termelés nagy arányai természetszerűen felszaporították a termesztményeken élősködő alsóbbrendű állat- és növényszervezeteket; másfelől irtással és átalakítással elvonták különösen azoknak a szervezeteknek, jelen indokolás szempontjából véve madaraknak fészkelési, illetőleg szaporodási feltételeit, a melyek a termesztmények megvédésében elismert elsőrangú tényezők. Ezen, a természeti törvény erejével biró viszonyon alapul első sorban az észszerű madárvédelem szükséges volta és legerősebb megokolása, főképen azokra a madarakra nézve, a melyek egész éven át helyt maradnak, a melyeknek védelmét az ország függetlenül intézheti; Magyarország már intézményesen is intézi. Egészen más azonban azoknak a gazdaságilag hasznos madaraknak viszonya és ügye, a melyek a mérsékelt éghajlatú és az északi fekvésű területekről télire a forró égöv tájaira költözködnek és csak tavaszkor térnek vissza. Az eltávozás ós a visszajövetel rendén zónákon röpülnek át, sok országot érintenek és eltekintve a pihenőktől, a melyek a tömeges elfogásra alkalmat szolgáltatnak, tömeges vonulásukkal is arra ösztökélik az emberi önzést, hogy fogókészülékeket állítson útjukba, mert a tömegesen elfogott madár egyfelől tápláléknak, másfelől tollazatával ipari értékesítésre szerfelett alkalmas. Ilyen módon a vonuló madarak az elfogatás rendén bizonyos déli országokban időszaki »néptáplálékot« szolgáltatnak; és úgj, a mint az ipar fejlődése a fogókészülékek arányait megnövesztette, tehát mind nagyobb és nagyobb madártömegek elfogatását tette lehetővé, viszont a közlekedés óriási tökélesedése nagyban elősegítette az elfogott tömegek biztos értékesítését. De a gazdasági viszonyok már érintett átalakulása is nagyban hozzájárult a vonuló madarak apasztásához, mert ezek is elvesztették a nyugodt fészkeléshez szükséges alkalmatosságokat. Az évszakok szerint északról délre és megfordítva vonuló madaraknak a természet rendjében gyökerező viszonyai adják meg tehát a madárvédelem e részének igen kiválóan a nemzetközi jelleget. A midőn a múlt század második felében különösen a rovarkárok folytonos növekedése és a madaraknak folyton fokozódó apadása, sőt kimaradása érezhetővé vált, megkezdődtek különösen a nemzetközi viszonylatban azok a mozgalmak, a melyek a madárvédelem ügyének törvényeken alapuló nemzetközi rendezését szorgalmazták s e mozgalmakban Magyarország már az első lépéseknél is tényező volt. 1868-ban a német mezőgazdák ós erdészek 26. közgyűlése felkérte az osztrákmagyar külügyministert, hogy a hasznos, szabadon élő állatok védelmét nemzetközileg rendezni ne terheltessék. Minthogy Ausztria és Magyarország részéről már kezdetben a gazdaságilag hasznos madarak védelme tüzetett ki czélul, a külügyi kormányzat már 1869-ben megnyerte Olaszország és a Svájcz hozzájárulását. Ugyanebben az évben Erancziaország is csatlakozott. Ez természetesen még nem vezetett megoldásokhoz és így 1872-ben Svájcz részéről egy nemzetközi értekezlet összehívása proponáltatott, mely létre is jött; a hol azonban már jelentkezett Olaszország részéről az akadály, hogy t. i. a »néptáplálék« jellegéből folyó ellenállás részéről nem lesz legyőzhető. 1873-ban a bécsi kiállítás alkalmából összeült a nemzetközi mezőgazdasági kongresszus Bécsben, mely egy 7 pontból álló határozati javaslatot fogadott el,
