Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-503. Törvényjavaslat, a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról
148 503. szám. e törvényjavaslat törvényerőre emelkedése, illetőleg életbe lépése után valamely község (községek) új jegyzői állást kivan rendszeresíteni, az új állást vagy legalább 1600 korona fizetéssel köti egybe, vagy pedig az állami fizetés-kiegészítést előre kieszközli. Utóbbi esetben mindig a belügyminister feladata leend elbírálni, hogy az új állás rendszeresítése indokolt-e, s ha igen, hogy a község (községek) anyagi helyzete indokolttá teszi-e az állami segélyezést. Természetes, hogy a községek új jegyzői állásokat, hacsak azokat legalább 1600 korona fizetéssel nem kötik egybe, a belügyminister előzetes hozzájárulása nélkül nem rendszeresíthetnek. Ellenkező esetben, mivel a jegyzői fizetés e törvényjavaslat értelmében 1600 koronánál kevesebb nem lehet, ez által a kincstárt a ministerium hozzájárulása nélkül terhelnék meg. 3. §. Arra nézve, hogy a segédjegyzők javadalmazásának 1000 koronáig való kiegészítése az államkincstárra mekkora terhet fog róni, ez idő szerint még pontos adatokkal nem rendelkezem; de már intézkedtem az adatok összegyűjtése iránt s azokat e törvényjavaslat országgyűlési tárgyalása alkalmával elő szándékozom terjeszteni. Most csak annyit jelezhetek, hogy ez a teher összesen évi egy millió koronát meghaladni előreláthatólag nem fog. Ezen tétel pontos kiszámítását nehezíti az a körülmény, hogy mindenekelőtt azt kell egyénenkint megállapítani, hogy a jelenlegi községi segéd- és kezelőszemélyzetek tagjai közül kik tekinthetők » segédjegyzők «-nek, azaz kik birnak igénynyel fizetésüknek e §. értelmében 1000 koronáig való kiegészítésére. E §. első bekezdése értelmében a fizetéskiegészítésre igénynyel birnak a »rendszeresített állásra e törvény életbeléptéig élethossziglan megválasztott segédjegyzők*. E rendelkezéssel nem áll ellentétben a §. második bekezdésében foglalt azon kijelentés, hogy »ugyanazon nagyközségben vagy körjegyzőségben rendszerint csak egy segédjegyző igényelheti fizetésének állami hozzájárulással 1000 koronáig való kiegészítését«. Ugyanis már az 1. §-hoz fűzött indokolásban kifejtettem, hogy arra nézve, vájjon kik tekintendők segédjegyzőknek, nem az elnevezés, hanem az. állás jellege az irányadó. Ugyanott adtam a segódjegyzői állás meghatározását is. A helyzet pedig az, hogy a legtöbb nagyközségben és körjegyzőségben legfeljebb csak egy olyan segéd- ós kezelő-személyzeti tag van, a ki az adott meghatározás értelmében valóságos segédjegyzőnek tekinthető. Abban a kevés nagyközségben, melyek nagyobb számú segéd- és kezelő-személyzettel (esetleg külön számvevőséggel, mérnöki hivatallal vagy épen árvaszékkel s azokhoz tartozó külön segéd- és kezelő-személyzettel is) rendelkeznek, az a segéd- és kezelő-személyzeti tag, a ki e §. értelmében első sorban igényelheti fizetésének kiegészítését, hivatásánál fogva bizonyára élesen megkülönböztethető a, község által rendszeresített állásra élethossziglan alkalmazott azon segéd- és kezelőszemélyzeti tagoktól, a kik e törvényjavaslat czólzatának megfelelőleg legfeljebb" csak írnokoknak tekinthetők, a kik tehát állami fizetéskiegészítésre sem tarthatnak e javaslat értelmében igényt. De kétségkívül lesznek azért, bár aránylag nem nagy számmal, olyan községek is, melyekben egynél több valódi »segédjegyző« működik. Ily községekben ezek mindenike részesül fizetéskiegészítésben. Rendszeres, beható vizsgálat fogjamegállapítani, hogy kik a valóságos »segédjegyzők«. Mivel pedig ezt előre egész szabatossággal körülírni nem lehetett, ennélfogva legczélszerűbbnek mutatkozott,, ha a belügyminister hatalmáztatik fel, hogy az eziránt támasztható igényt egyénenkint megállapíthassa. ' ' ; l
