Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-503. Törvényjavaslat, a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról

146 503. szám. segéd- ós kezelőszemélyzeti tagokat kell érteni, a kik nem önálló hatáskörrel működnek, hanem vagy kizárólag, vagy pedig a kezelési és másolási teendőkön kívül legalább részben fogalmazási teendőket is végeznek, de mindenkor a jegyző felelősségére és utasításai szerint. Nyilvánvaló tehát, hogy e törvényjavaslat értelmében nem lehet minden, rendszeresített állásra élethossziglan megválasztott községi segéd- és kezelőszemélyzeti tagot segédjegyzőnek tekinteni, mert főleg a nagyobb ügyforgalmú községekben vannak olyan választott segéd- és kezelőszemélyzeti tagok is, a kik a valóságban inkább Írnokok, semmint segédjegyzők. Végül kétségtelen az, hogy a nem választott, hanem csak a jegyző által felfogadott kisegítő munkaerők segédjegyzőknek soha sem tekinthetők, ezt a czímet jogosan nem viselhetik, mert ők tényleg csak díjnokok. A fizetési minimumot illetőleg már a törvényjavaslat indokolásának általános részében kifejtettem, hogy az 1886 : XXII. törvényczikk 66. §-ában megállapított minimum (800 korona) nem felel meg a mai közgazdasági viszonyoknak s a jegyzők társadalmi állásának. A segédjegyzőkről pedig, a kikről eddig törvényhozásilag gondoskodás soha sem történt, végre szintén gondoskodni kellett. A fizetési minimum megállapításánál két szempont vezérelt: egyrészt a jegyzők és segédjegyzők jogos igényeinek kielógíthetése, másrészt pedig az állam pénzügyi helyzete által vont határok megtartása. Az 1600, illetőleg 1000 korona fizetési minimum az a legvégső határ, a meddig az állam jelenlegi pénzügyi viszonyai között elmenni lehet. De úgy hiszem, hogy ily fizetési minimum mellett ki is elégíthető minden nem túlzott igény. 1600 korona fizetés, mely a korpótlékkal 2000 koronáig emelkedhetik, szabad lakással (vagy megfelelő lakáspénzzel), továbbá az egyes hivatalos működésekért engedélyezett szabályszerű díjakkal (1883:XLIV. t.-cz. 76. §., 1894 : XVI. t.-cz. 122. §., 1900 : XXIX. t.-cz. 9. §. stb.) és a magánmunkálatok jövedelmeivel együtt biztos existencziát nyújt a jegyzőknek még a legszegényebb jegyzőségekben is. A segédjegyzők fizetési minimumának 1000 koronában tervezett megállapítása szintén jelentékeny haladás az eddigi állapotokhoz képest, a mikor a jegyzők fizetési minimuma sem volt nagyobb 800 koronánál. Nagyot lendít ez a segédjegyzők anyagi helyzetén, a kik eddig általában véve mostoha helyzetben voltak. Azon jelenlegi segédjegyzőknek, kik jegyzői minősítéssel nem birnak, a kik tehát jelenlegi állásuknál magasabb állásba és magasabb fizetéshez később sem juthatnak, kisebb fokú elméleti képzettségükhöz, szellemi színvonalukhoz és szerényebb létviszonyaikhoz mérten szintén biztosítja a megélhetést a törvényjavaslat. A magasabb elméleti képzettséggel (jegyzői oklevéllel) biró segódjegyzőkre nézve pedig, a kiknek szellemi igényei is magasabbak, a minimális 1000 korona csak kezdődő fizetés lesz, mely jegyzővé választatásuk után lényegesen emelkedni fog. Különben maguk a jegyzők sem támasztottak igényt magasabb fizetési minimumra, mint a mekkorát e törvényjavaslat megállapít. A legtöbb jegyzői egyesület, a melyik a jegyzők sorsának javítása érdekében feliratilag fordult hozzám vagy hivatali elődeimhez, többnyire számszerűleg is az 1600, illetőleg 1000 koronát jelölte meg, mint olyan minimális fizetést, a mely a jegyzők ós segédjegyzők gondtalan megélhetését biztosítaná. Sőt a jegyzők országos egyletének 1903. évi szeptember 30-án tartott közgyűlése — igaz, hogy magasabb korpótlékokkal, mint 0, a minőket e törvényjavaslat tervez — magát a jegyzői fizetés minimumát csak 1200 koronában, tehát lényegesen kisebb összegben kívánta megállapíttatni, mint e törvényjavaslat. Az 1. §-szal kapcsolatban még azt említem meg, hogy bár az 1886:XXIL t.-cz. 66. §-a értelmében minden község (községek) köteles volna a jegyzőnek szabad lakást adni, a felterjesztett kimutatásokból arról szereztem tudomást, hogy