Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.
Irományszámok - 1901-503. Törvényjavaslat, a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról
144 503. szám. lényegesen kevesebb lesz az a többköltsóg, a mit a szervezeti reform annak idején igényelni fog. A kitűzött czélra irányuló törekvésemben az állam pénzügyi helyzete vont korlátokat. Egyes részletkérdések megoldását pedig azért tartottam függőben, mert ellenkező esetben a segítség nagy késedelmet szenvedett volna. Mielőtt a törvényjavaslat részletes indokolására térnék át, röviden ki kell terjeszkednem még egy kérdésre, mely a jegyzői javadalmazás kérdésével szorosan nem függ ugyan össze, tehát e törvényjavaslat keretébe sem volt felvehető, de a mely a jegyzőknek — anyagi helyzetük javítására irányuló törekvésük mellett — szintén régi törekvésük tárgya. B kérdés: a jegyzői állás jogkörének megfelelő szabályozása a községi szervezetben. Kétségtelen, hogy a jegyzőnek a jelenleg érvényben levő törvényekben megállapított szolgálati helyzete nincs összhangban sem minősítésének mértékével, sem állásának jelentőségével. Ennek oka közigazgatási jogunk sajátságos fejlődésében van. A magyar törvényhozás ugyanis mindeddig csaknem teljesen elzárkózott az önkormányzat terén minden lényegesebb szervezeti újítástól. Ha a modern társadalmi fejlődés itt-ott parancsolólag lépett fel, törvényhozásunk sokban inkább az önkormányzat lényegét áldozta fel, de a régi önkormányzat külső formáihoz mindig mereven ragaszkodott. Ez jellemzi a községek rendezéséről hozott törvényeket s ezek között a jelenleg érvényben levő 1886: XXII. t.-czikket is. Fennálló községi törvényünk szintén figyelmen kivül hagyva a társadalmi és politikai nagy átalakulást, a helyi önkormányzat alapjául még mindig a régi jobbágy-községet vette. Erre mutat, hogy a község ólén meghagyta a birót, a kinek állása semminemű értelmi képzettséghez nincs kötve. A nagykorúságon ós magyar állampolgárságon kivül egyetlen minősítése: hogy az illető községben községi választó legyen. A biró mai szerepe még mindig nagyon emlékeztet ama rég letűnt korszak viszonyaira, a mikor a mai értelemben vett községi életnek jóformán minden lényeges ismérve hiányzott. Pedig a községek ma már nemcsak a jobbágyságból kifejlett földmives-osztály primitív ügyeit intézik. Ma már jelentékeny részt vesznek az állami közigazgatás végső fokú intézésében, sőt hivatalos működésük túlnyomó részben épen erre irányul. Ezt a feladatot pedig a régi kor birája végezni nem képes. Erezték ezt már a XIX. század legelején is egyes vármegyék, melyek szükségesnek látták ehhez képest a községi jegyzők feladatkörét szabályrendeletileg részletesen megállapítani. De különösen érezte ezt az újabb törvényhozás, a mely a mellett, hogy a birót a régi községi önkormányzat jelképéül meghagyta a község élén, egyúttal a jegyzői állás fokozatos fejlesztéséről is gondoskodott. Szabályozta a fentebb idézett törvényekben a jegyzők javadalmazásának kérdését. Továbbá előbb a köztisztviselők minősítéséről szóló 1883 : I. t.-cz. 6. §-ában, majd a községi közigazgatási tanfolyamokról szóló 1900 : XX. t.-czikkben a jegyzői állást mind magasabb és magasabb elméleti képzettséghez kötötte s ekként a jegyzőt értelmileg is magasan a biró fölé emelte. Legújabban pedig az 1901 : XX. t.-cz. 32. §-a alapján kibocsátott Községi Ügyviteli Szabályzat a birót valósággal a jegyző gyámsága alá helyezte, midőn egyebek közt a 78. §-ában kimondotta, hogy a jegyző a képviselőtestületi gyűléseken az elnöklő birót teendőiben támogatni és neki tanácsokkal szolgálni köteles. A törvényhozás és a kormány ily értelmű rendelkezései folytán a biró ma már csak névleg áll a község ólén, a községi közigazgatást tényleg a jegyző vezeti.
