Képviselőházi irományok, 1901. XXXI. kötet • 486-513. sz.

Irományszámok - 1901-503. Törvényjavaslat, a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról

142 503. szám. Ily körülmények között, ha a jegyzők javadalmazását csak abban a mértékben emeljük, a mily mértékben növeltük újabban terheiket, már ekkor is tűrhető exisztencziát biztosítottunk számukra. Hozzáadva ezekhez azt, hogy a legutóbbi időkben a törvényhozás a közalkalmazottak minden csoportjának javadalmazását javította, tanítókét, lelkészekét, vármegyei tisztviselőkét, nem is szólva az állami alkalmazottakról: valóban alig igényel bővebb indokolást, hogy végre a községi jegyzők helyzetén is javítani kell. Midőn pedig meg van állapítva az, hogy a jegyzők javadalmazásának rendezését tovább elodázni nem lehet, egyúttal eldöntött kérdésnek tekinthető az is, hogy a megfelelő országos rendezés csak az államkincstár terhére történhetik. A községek általános túlterheltsége kizárja, hogy a javadalmazás a községek újabb megterheltetésével rendeztessék. A vagyonos községek többé-kevésbé kielégítő módon eddig is gondoskodtak jegyzőikről. A jegyzők túlnyomó része azonban szegény községben szolgál. A jegyzői javadalmazás rendezését tehát a községektől várni egyértelmű volna számos község anyagi megrontásával vagy pedig e kérdés megoldásának bizonytalan időkig való elhalasztásával. Arra nézve, hogy a jegyzői javadalmazás kiegészítésének terhét mi alapon veszi az állani magára, bővebb indokokat keresni nem kell, mert hiszen köztudomású dolog, hogy a jegyzők munkájának túlnyomó része állami teendő. Az adókezelés, végrehajtás, ujonczozási munkálatok, hadkötelesek, tartalékosok, népfölkelők nyilvántartása, bűnügyi nyomozások, állami anyakönyvek vezetése, házasságkötések körüli elj arás, tankötelesek összeírásának vezetése, iskolamulasztók nyilvántartása stb. képezik a jegyzők elfoglaltságának javarészét. Ezek pedig mind kizárólag állami feladatok. Indokolt tehát, hogy az állam, ha már külön szerveket nem alkalmaz e teendők ellátására, legalább az általa is annyira igénybe vett községi jegyzők fizetésének terhét a községekkel megoszsza. Alkotmányjogi szempontból sem lehet kifogásolni, hogy a helyi önkormányzat közegei részben az államtól nyerjék a fizetésűket, mert magában véve a községi jegyző fizetésének állami kiegészítése a községet az állammal szemben a mainál nagyobb függésbe nem hozza. A vármegyék nem is támasztanak aggályokat ez iránt, mert a legtöbb vármegye maga is feliratilag kérte, hogy a jegyzők javadalmazása az államkincstár terhére sürgősen rendeztessék. Különben is az a kérdés, hogy a jegyzők állami segélyezése alkotmányjogi szempontból akadályokba nem ütközik, elvileg el lett döntve már akkor, a mikor a törvényhozás az 1894 : XXXIII. törvényczikkben az anyakönyvvezetői tiszteletdíjak nyújtását megengedte; mert a milyen kárpótlás az anyakönyvvezetői tiszteletdíj az állami anyakönyvek vezetése körül a jegyzőkre ruházott állami feladat teljesítéseért, épen olyan kárpótlásnak kell tekinteni a jelen törvényjavaslatban tervezett fizetéskiegészítést is mindazon állami teendők ellátásáért, melyeket a jegyző az ujonczozási munkálatok, a hadkötelesek stb. nyilvántartása, az állami adók kezelése, a bűnügyi nyomozások, stb., stb. körül — megfelelő állami közegek hiányában — elvégez. Még inkább meghaladott álláspontnak tekinthetők az önkormányzat szempontjából eredő aggályok annak folytán, hogy ugyancsak az állami anyakönyvezés megfelelőbb ellátása érdekében több vármegye területén új községjegyzői állások is állíttattak fel, akként, hogy azok javadalmazásának egy részét az államkincstár fedezi. Végül maguk a jegyzők is az államtól várják sorsuk javítását. A jegyzői javadalmazás rendezésének kérdését magának a jegyzői fizetés mértékének megfelelő szabályozása még nem meríti ki. A fizetés csekély voltán kívül az is súlyosbítja a jegyzők helyzetét, hogy a községek nagy részében a jegyzőnek rendszeresített segédmunJcaerő vagy egyáltalán nem áll, vagy nem kellő