Képviselőházi irományok, 1901. XXIX. kötet • 413-433. sz.
Irományszámok - 1901-413. Kossuth Ferencz képviselő és társainak felirati javaslata
413. szám. 413. szám. Felséges Császár és Király! Nagy és nehéz válságok, súlyos megpróbáltatások terhe sokszor jutott a magyar nemzetnek osztályrészül. Állami életünknek fejlődése elé többször emeltettek akadályok, gyakran szakadt meg békés fejlődésünk fonala a miatt, mert a nemzetnek egyértelmű akarata nem érvényesülhetett. Az országot és a trónt egyaránt fenyegető ezen válságok oka mindig az volt, hogy király és nemzet között roszakaratu tanácsadók álnok szándékkal a félreértésnek üszkét szították. A múlt idők ezen képe elénk tükrözi a jelenlegi helyzetnek forrását. Az 1867-iki kiegyezés egy küzdelemteljes és szenvedésekkel megpecsételt korszaknak: az önkényuralomnak volt engesztelést czélzó záróköve. Uralkodó és nemzet a kibékülés útjára léptek. Az erre irányuló törekvéseknek lett eredménye az 1867 : XII. törvényczikk. E törvénynek Felséged és a nemzet által elfogadott és nyiltan hirdetett alapeszméje: a nemzet és uralkodó között évszázadok óta fennálló ama végzetes ellentétnek megszüntetése volt, a mely a magyar alkotmány világos megsértésével államiságunkat, függetlenségünket az összbirodalmi eszmének szolgálatába akarta kényszeríteni. A nemzet törvényhozási többsége hitt és remélt a kölcsönös engesztelődéinek őszinteségében. Fájdalmas csalódásra ébredtünk. Csalódtunk oly időpontban, a midőn a nemzet egyórtelműleg abban a hitben van, hogy Magyarország souverenitásának elengedhetetlen folyománya azon törvényen alapuló követelésének megvalósítása, hogy nemzeti nyelvének az állami élet legfontosabb ágában, a hadsereg terén is feltétlenül érvényesülni kell. Akkor, a mikor a nemzeti akarat ezen törekvés megvalósítását az alkotmányos élet további akadálytalan működésének elengedhetetlen feltételéül tűzte ki, jött közbe azon esemény, hogy a kormány lemondott. E lemondást Felséged elfogadta és a képviselőház is ülését elnapolta. Elnapolta abban a hitben és jogos reményben, hogy az új kormány kinevezése lehetőleg rövid idő alatt meg fog történni ós pedig oly programm alapján, a mely a nemzet jogos kívánságait valóra fogja váltani. Sajnos, mindez, mit egy szívvel és akarattal hittünk ós reméltünk, nem történt meg. Ellenkezőleg ép ekkor, a jogos várakozás és reménység órájában — felelős kormánytag ellenjegyzése nélkül — jelent meg Felséged aláírásával Chlopyban, 1903. szeptember 16-án keltezett egy legfelsőbb hadparancs, a mely a magyar nemzet önálló állami létének és alkotmányának nyilt és határozott megsértése. Felséged ezen hadparancsa alkotmányunkba ütközik; mert évezredes alkotmányunknak alapja, valamint az alkotmánynyal korlátolt monarchiának lényege az, hogy a törvényalkotást az országgyűlés és a koronás király együttesen gyakorolják. Teljesen egyenrangú tényezők. Az országgyűlésnek törvénykezdemónyezési joga korlátlan, — a koronás királyt pedig a szentesítés joga illeti meg. Felséged ténye azonban azon jogos feltevésre szolgáltatott okot, hogy alkotmányunk ezen sarkalatos elvét mellőzte akkor, a midőn a magyar alkotmány által nem ismert legfőbb hadúr Képvh. iromány. 1901—1906. XXIX. kötet. 1
