Képviselőházi irományok, 1901. XXIX. kötet • 413-433. sz.

Irományszámok - 1901-421. A képviselőház által kiküldött vizsgáló bizottság jelentése a háznak tudomására hozott politikai veszteségek ügyében

54 421. szám. Másik feltétele az 50.000 korona kifizetésének az volt, hogy Dienes Márton egy a bizottságnál eredetiben bemutatott, gróf Bánffy Miklós képviselő úr által közvetített nyilatkozatot állítson ki, melyben a leleplező képviselőkre vonatkozólag vádak foglaltattak. Ezen nyilatkozatról kiderült, hogy annak éppen azon középső íve, mely a legsúlyosabb vádakat tartalmazza, nem is Dienes Mártonnak írása. Ezenkívül be lett Diogenes álnév alatt mutatva egy az iratokhoz csatolt, de névtelensége okából fel nem olvasott levél, mely Dienes Márton írásának látszik s a melynek tartalma szerint 200 frtért Dienes Márton hasonló tartalmú levelet már előbb is írt és jó pénzért más ilyen" levélnek kiállítására is kínálkozik. Tartoztunk ezeknek felemlítésével azért, mert lélektanilag alig tartjuk valószínűnek, hogy az a gróf Szápáry László, a ki a saját személyére vonatkozó súlyos vádnak töredelmes beismerése után összeroskadt, kétségbeesett s Sélley vallomása szerint az öngyilkosság határán állott, akkor, midőn életének java kincsétől, a becsültetéstől búcsúzik, ezen pillanataiban arra gondolhatott volna, hogy másoknak becsületét pénzen vásárolt nyilatkozatokkal beszennyezni törekedjék. Maguknak ezen nyilatkozatoknak felhasználása és az egyik esetben a Diogenes álnév alatt való bemutatása egyenesen ellenkezik a gróf Szápáry László által a bizottság előtt tett vallomásának azon alapeszméjével, mely szerint Önmagát bűnösnek vallja, de senkit mást, még bűntársait sem akarja terhelni, vagy csak meg is nevezni. Szinte önmagától tolakodik elénk annak a feltevésnek jogosultsága, hogy ezen nyilatkozatoknak beszerzése és felhasználása nem gróf Szápáry Lászlónak szándékából és érdekében történt. Visszatérve a szökés czéljából tényleg felhasznált 50.000 koronára, büntetőjogi szempontból fontosnak látszik a Hegyi Jenő vallomásából megállapítható azon ténykörülmény, hogy a Dienes Mártonnak kezéhez Berlinben kifizetett 29.000 koronának gróf Szápáry László utasításából való kifizetése már akkor teljesíttetett, midőn nemcsak gróf Szápáry László, de Hegyi Jenő is tudták, hogy Dienes Márton csalás és" okirathamisítás bűntettei miatt üldöztetik. A vizsgálatnak befejezése után pedig még az is köztudomásra jutott, hogy a Dienes Mártonnak szökésben maradását biztosító azon 21.000 korona, mely Dienes Márton családja részére adatott, ugyanazon Rudnay Béla főkapitány által helyeztetett 3630/1903. sz. a. a budapesti árvaszóknól letétbe, a ki Dienes Mártonnak nemcsak bíróilag elrendelt köröztetéséről szerzett hivatalos tudomást, de ő maga lenne első sorban hivatva annak érvényt szerezni. Ezekben előadtuk a szűk hatáskörben a teljes igazság kiderítéséhez megkívántató biztosítékok nélkül foganatosított vizsgálatnak a fontosabbaknak jelentkező ténykérdésekre kiterjedő eredményét. Az itólet nem tartozik hatáskörünkbe, de annak közmegnyugvást keltő meghozatalára az előfeltételek is hiányoznak. Az előterjesztett vizsgálati eredmény alapján azonban nem csatlakozhatunk az időközben hírlapi utón közzétett előadói véleménynek azon záró következtetéséhez, hogy a törvényhozás képviselőházának becsületéért féltékenyen aggódó és méltán háborgó nemzeti közórzület azzal tereitessék pihenőre, hogy ezen ügyekben semmi további tennivaló nincs. Sajnálatunkra helyesnek látszik azon jogászi megokolás, hogy gróf Szápáry Lászlónak és tettestársainak sikertelen vesztegetési előkészületei és a dr. Pap Zoltán képviselő úr esetében befejezett, de nyomban le is leplezett meddő vesztegetési kísérlete a büntetőtörvénykönyv ide vonatkozó rendelkezéseinek hézagos volta okából mint büntetendő cselekmények külön ós önállólag nem üldözhetők.