Képviselőházi irományok, 1901. XXIX. kötet • 413-433. sz.

Irományszámok - 1901-421. A képviselőház által kiküldött vizsgáló bizottság jelentése a háznak tudomására hozott politikai veszteségek ügyében

421. szám. 53 Ennek elmaradása a felbátorítás jellegével bir. Hogy ilyen hatása volt, azt a bekövetkezett eredményeken kívül még az is igazolja, hogy gróf Szápáry László ismételten közölte terveit a volt ministerelnök úrral, — a tiltakozás, illetve a. tervekről való tudni nem akarás tehát nem hatott bejelentett cselekvési szándékának lohasztására, hanem' nagyobb vakmerőségre ösztönözte. A Medve Miklós joghallgató által talált és bemutatott H. A. aláirású levél bővebb vizsgálat tárgyává tehető nem volt, mert Hajdú Etelka ismeretlen helyre és bizonytalan időre elutazott. Valódisága és kitől való származásának felderítése esetén ezen levél súlyos bizonyíték számba esnék. Maga az a tény, hogy Dienes Mártonnak megszökése már július 30-án közhirűvó lett, a belügyminister úr pedig ugyanazon napon a főkapitány úrral nem a rendőri intézkedéseknek sürgős megtétele érdekében, hanem azon czólból vett részt a tanácskozásban, hogy Szápáry László grófnak a vizsgáló-bizottság előtt való nyilatkozata és viselkedése megallapíttassék, a mellett szól, hogy a volt ministerelnök ós belügyminister úr nem a teljes igazság felderítése érdekében fejtett ki tevékenységet. Már jelentésünk elején felsoroltuk azon adatokat, a melyek szerint gróf KhuenHéderváry Károly úrnak a gróf Szápáry László és a szocziálista pártvezetőség között folyt tárgyalásról nemcsak tudomása volt, de annak részleteit is ismerte, sőt azokat támogatni is hajlandó volt. Teljesen igazolt ezek után azon mély sajnálatunknak kifejezése, hogy a volt ministerelnök úr hozzájárult egj nyilatkozatnak megállapításához, a melyben a becsületszóra való hivatkozással olyan tény szándékoltatott bizonyítani, a melyről ő már a nyilatkozatnak felolvasásakor tudta, hogy az nem a valóságot tartalmazza. Július 31-ón a vizsgáló-bizottságnak hivatalos tudomására hozatott, hogy Dienes Márton az nap délután Berlinben a Viktória kávéházban tartózkodott s hogy az nap este 7 órakor a távbeszélőnél lesz. Erről kellő időben tudomást szerzett az igazságügy minister úr, ennek utján a kir. ügyészség és a fővárosi rendőrség is. Daczára ennek a Berlinben való letartóztatás iránt csupán egy nem sikerült távbeszélósi kísérlet történt, maga az esti 7 órai időponttól függő letartóztatás iránt pedig a hivatalos sürgöny Berlinbe 6 óra 50 perczkor, tehát oly időben adatott fel, hogy annak a táviró-hivatal által való továbbítása is már csak 7 óra 25 perczkor, tehát a letartóztatásra alkalmas időnek eltelte után vált lehetségessé. Ezen nyilvánvaló és feltűnő késedelemért eddig senki felelősségre nem vonatott, Dienes Márton ma is sikertelenül köröztetik. Még csak annak felemlítésére szorítkozunk, hogy az Országos Központi Takarékpénztárnak könyvkivonatai szeiint gróf Szápáry László számlájának terhére 1903. évi június és július havában és augusztus elsején 119.650 korona vétetett ki. Ebből a vizsgálatnak adatai szerint 66.000 koronának, vagy ha az egj tanú által megemlített Singer Arthur javára betétként elhelyezett, de közelebbről vizsgálat tárgyává Singer Arthur vallomástótelének megtagadása okából nem tehetett azon 8.000 koronát is hozzászámítjuk, melyből állítólag 4.000 korona Dienes Márton javára átutaltatott, legfeljebb 74.000 koronának hovafordítása iránt szereztünk adatokat. A feleslegként jelentkező elég tekintélyes összegnek mily czélra való felhasználása iránt felvilágosítást nem nyerhettünk. A vizsgálat adatai szerint azonban nem vitás az, hogy részben Dienes Mártonnak kezéhez, részben családja részére egyenesen a megszökésnek kikötésével ós a szökésben maradásnak lehetővé tételére 50.000 korona lett kifizetve.