Képviselőházi irományok, 1901. XXIX. kötet • 413-433. sz.

Irományszámok - 1901-421. A képviselőház által kiküldött vizsgáló bizottság jelentése a háznak tudomására hozott politikai veszteségek ügyében

421. szám. Szápáry terveitől tudatosan és czélzatosan távol tartotta magát, vele concrete oly terv, — s különösen a Pap Zoltánra irányuló, — nem is közöltetett. Tudomásának tartalma e Szápáry-féle tervekről nem volt több, mint igen sok másoknak többé-kevésbbé kalandos, fantasztikus egyéni tervezgetéseiről, melyeket, a mennyiben az obstructió törvény- és erkölcsellenes leszerelésére vonatkoztak, semmibe nem vett és komolynak nem tartott. E tárgyi és személyi momentumokkal szemben jelzett messzefekvo közvetett bizonyítási próbák s czélzatos, de üres híresztelések nem alkalmasak, és nem jogosítanak arra, hogy bárkiben is egy ily végtelen súlyú gyanút egy ország kormányának szeplőtlen múltú feje ellen ezen Szápáry—Pap Zoltánféle esetben felkelthessen, megállapíthasson, vagy megerősíthessen. 3. Szórói-szóra ugyanezt kell kijelentenünk azon állítólagos s a sajtó ellen irányult vesztegetési actióra nézve is, a mely mint vád, minden tárgyi alap nélkül emeltetett a kormányelnök ellen. Itt még közvetett szálak sincsenek, melyek a ministerelnök személyes cselekvőségéig még csak gyanúszerűleg is elvezetnének. Szükségtelennek is tartjuk azok személyiségével tüzetesebben foglalkozni, a kik állítólag közbenjártak volna az ilyen kísérleteknél. Azoknak magánegyéni cselekvőségük a mi politikai bírálatunk határain kívül esik ós azzal a kormányelnök semmiféle conniventiába nem hozható. 4. A mi a szocziálistákkal való érintkezést illeti, ez is ép oly elszigetelt actiója gróf Szápáry Lászlónak, mint a Pap Zoltán-féle vesztegetési kísérlet. Kétségtelen az, hogy a kormányelnök a szocziálisták programmpontjaival foglalkozott, de nem mint egy megvesztegetési actió részletével, hanem mint kormányzati és törvényhozási feladattal, a melyre nézve magát teljesen tájékozni kötelessége is volt. És ha e tájékozódást a fiumei kormányzó a nélkül, hogy ezt a ministerelnök kereste volna, — részben gyakrabbi személyes érintkezés utján maga igyekezett is nyújtani, ebből a ministerelnök ellen semmi praesumptió nem vonható, mert éppen Fiume, vagyis gróf Szápáry működésének terrénuma oly jelentékeny csomópontja az ipari és kereskedelmi, tehát ezzel összefüggő munkás-érdekeknek is, hogy az ottani viszonyok világlatában esetleg helyes, gyakorlati támpontok találhatók a szocziálisták ide vonatkozó programmpontjai megbirálására, vagy megvalósíthatására. A kormányelnök ebbeli érdeklődése azonban már a rendelkezésére állott idő rövidsége és az összetorlódott nagy kormányzati és törvényhozási nehézségek sokfélesége miatt is kétségtelenül csak nagyon theoretikus és szűk körben mozgó lehetett és volt is. Különben maguk a szocziálisták kijelentették, hogy az ő programmpontjaik felett oly alkudozásba, a mely tőlük az ő pártharczukban nem programmi, de csak taktikai változást is kívánna, teljességgel nem bocsátkoznak és a gróf Szápáry által kilátásba helyezett két forinton aluli zálogtárgyak kiváltását, mint már elvileg is tárgyaihatatlant, visszautasították, az egyesülési és gyülekezési jogra vonatkozó u. n. Perczel-fóle rendelet visszavonását pedig úgy követelték, mint a mi őket a kormány részéről minden ellenszolgáltatás nélkül azért illeti meg, mert ők azt ab ovo törvénytelennek tartják. Szó sem volt tehát és nem is lehet itt a kormány, vagy ministerelnök vétkes czélzatú kísérletezéséről, s a mint hogy a gróf Szápárynál lefolyt szocziálista értekezlet minden