Képviselőházi irományok, 1901. XXIX. kötet • 413-433. sz.

Irományszámok - 1901-421. A képviselőház által kiküldött vizsgáló bizottság jelentése a háznak tudomására hozott politikai veszteségek ügyében

421. szám. 39 vesztegetési kísérletnél annyira domináló és kimerítő volt, hogy tettestársul az eltűnt Dienes Mártonon kívül mást meg nem állapíthattunk. Azt, hogy Dienesen kívül ezen politikai delictumnak kik, vagyis mely magánszemélyek ós mily mérvben voltak részesei, oly alárendelt kérdésnek tartjuk, a melylyel a bizottság fent körülírt feladatánál fogva bővebben nem kivan foglalkozni. III. Áttérünk most már azon legfőbb kérdésre, hogy a kormány vagy annak feje mennyiben terhelhető a részesség vádjával, vagy csak gyanújával is ezen megvesztegetési actióban? A bizottság lelkiismeretesen és leghatározottabban azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy sem a kormányt, sem a ministerelnököt az összejátszás vagy részesség vádja, vagy gyanúja ez ügyben absolute nem terhelheti. Ezen ítéletet pedig a következőkre alapítjuk: 1. Gróf Khuen-Héderváry Károly ministerelnök az egyéni tisztesség, jeliemi tisztaság ós szavahihetőség oly érintetlen és tökéletes birtokában van, hogy kijelentésének teljes hitelű voltát semmi ellenkező tárgyi vagy személyi momentum ez ügyben nem ingatja meg, annál kevésbbé, mert a) midőn a képviselőház határozata és a bizottság, mint a ház mandatáriusa iránt a teljes megillető tiszteletet tanúsítva, előttünk megjelent, — egyetlen egy hozzá intézett kérdés elől ki nem tért, egyetlen kérdésre a feleletet meg nem tagadta, legjobb tudomása szerint feltárt mindent, szóval felderítő kijelentéseinek határt nem szabott és így azok erkölcsi és jogi értékét le nem szállította; b) semminemű közvetlen, vagy közvetett bizonyíték arra nézve fel nem hozatott, hogy ő bármely kormányközeget ez ügyben inkorrekt vagy törvénytelen eljárásra, vétkes közreműködésre utasított, vagy ily cselekvőséget egyáltalán eltűrt volna; e) maga a tettes, gróf Szápáry László kijelentette, hogy az ő szerencsétlen actiójában a ministerelnöknek semmi része nincs. Ebbeli kijelentése 'pedig annyival inkább figyelembe vehető, mert ezzel saját helyzetén nemhogy nem könnyített, de azt ezzel csak súlyosbbította, holott pedig, ha az erkölcsi beszámítás csökkentése állott volna szándókában, akkor nem állott volna érdekében az ő — keretek közé korlátozott — vallomásában a ministerelnököt kímélni; d) mindaz, a mi ezzel ellenkező irányban egyes tanuk által felhozatott, nevezetesen az, hogy pl. Singer Arthur Dienes Márton referálása alapján a Nemzeti Casinóban a vesztegetési actióról gróf Szápáry Lászlónak, ez pedig ott nyomban a ministerelnöknek közléseket tett volna, — hogy Deák Jenő, vagy Singer a ministerelnöknél jártak volna, — hogy a ministerelnök a szocziálistákkal vesztegető czólzattalés közvetlenül tárgyalt volna, — részben absolute alaptalan és mindjárt más tanuk által megczáfolt, részben pedig olyan gyanú sításnak és üres mendemondának bizonyult, melynek épen ellenkezője lett beigazolva s a mi még ez irányban felhozatott, nem közvetlen, hanem nagyon is közvetett, sokszor második, harmadik egyén kimondására visszavezetett állítólagos szóbeszédekre lett alapítva. 2. A bizottság a ministerelnök részességére nézve semmiféle jogi vagy erkölcsi bizonyossággal elfogadható támpontot nem talált; — ellenben megállapítja a bizottság azt, hogy a ministerelnök gróf