Képviselőházi irományok, 1901. XXVIII. kötet • 402-412. sz.

Irományszámok - 1901-412. Az igazságügyi bizottság jelentése a „magyar polgári perrendtartásról” szóló 102. számu törvényjavaslat tárgyában

412. szám. 331 A hivatalos nyelv használatának biztosítása végett szükségesnek találta a bizottság annak a kimondását is, hogy az ügyvéd részére szóló meghatalmazást vagy magyar nyelven kell kiállítani, vagy hiteles magyar fordítást is be kell mutatni. A 102. §-hoz (m. j. 102. §.). A harmadik bekezdésben »bíróságok« szó helyébe »biróság«, »törvényszéknél« szó helyébe pedig helyesebb szórendi elhelyezéssel »biróságnál« szót tett a bizottság, mert ilyen meghatalmazást nemcsak a törvényszéknél, hanem a járásbíróságnál is be lehet jelenteni. A 104. §-hoz (m. j. 104. §.). Netaláni kétség elkerülése végett határozottan kifejezte a bizottság, hogy a per vitelére szóló meghatalmazás a perköltség átvételére is kiterjed és az első bekezdés végén a »dolog« szó előtt az »és« szó helyébe »vagy« szót, a »dolog« szó után pedig »és a perköltsége szavakat iktatta. Az ügygondnok jogkörét meghatározó második bekezdéshez a következő pótlást javasolja a bizottság: »és a bíróság külön megbízása nélkül a peres pénzt vagy dolgot át nem veheti és nem nyugtatvány ózhatja <c. Az ügygondnokot, a ki a fél meghatalmazása nélkül működik, a bíróság külön megbízása nélkül pénz vagy dolog átvételére nem lehet feljogosítani. A 111. §-hoz (m. j. 111. §.). A zugirászat elleni védelem czéljából az első bekezdésbe a »nincsenek« szó után a következő toldást indítványozzuk: »vagy a kik zugirászat miatt jogerősen el voltak itélve«. Az első bekezdés végén »a további« szavakat »az« szóval, a második bekezdósbon pedig a »meghagyással« szót »figyelmeztetéssel« szóval helyettesítette a bizottság. A m. j. 111. §-ának harmadik bekezdése helyébe az 1893 : XVIII. t.-cz. 7. §-ának nyomán a következő rendelkezések felvételét javasoljuk: »Az, a ki a 94. §. 1. vagy 2. pontja alapján mint meghatalmazott fellép, ha a meghatalmazásra jogosító viszony tekintetében valótlan tényt ad elő, kétszáz koronáig terjedhető pénzbirságban marasztalandó. A marasztaló határozat ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye. Ügyvédekre ez a §. nem alkalmazható. A 96. §. első bekezdésében említett személyek e §. alkalmazásában ügyvédeknek nem tekintetnek.« A pénzbírság alkalmazása a zugirászat elkerülését czélozza, ezzel azonban a meghatalmazottként fellépő személyt csak akkor indokolt sújtani, ha fellépése valóban roszhiszemü, vagyis ha a meghatalmazásra jogosító viszony tekintetében valótlan tényt ad elő. A 113. §-hoz (m. j. 113. §.). A 3. pont végére czélszerűnek találta a bizottság zárjelben a 116. §-ra való utalást felvenni annak kitüntetése végett, hogy ügyvédet csak kérelemre rendelnek ki a szegény fél számára. 42*