Képviselőházi irományok, 1901. XXVIII. kötet • 402-412. sz.

Irományszámok - 1901-412. Az igazságügyi bizottság jelentése a „magyar polgári perrendtartásról” szóló 102. számu törvényjavaslat tárgyában

332 412. szám. A 116. §-hoz (m. j. 116. §.). B §. kapcsán felmerült az az eszme, hogy a szegényvédelem megfelelő módon országosan szerveztessék. Habár ez az eszme általános helyeslésre talált, a bizottság annak megvalósítását nem tattotta a perrendtartás keretébe tartozónak és ezért csak arra szorítkozott, hogy a kormány figyelmét e kérdésre felhívja. A 117. §-hoz (m. j. 117. §.). A második bekezdés elejének szórendi módosításán felül szükségesnek találta a bizottság annak a meghatározását, hogy a felebbezési tárgyalásra más ügyvéd kirendelését milyen bíróságnál kelljen kérni, miért is »felebbezési tárgyalásra« szavak után »a felebbezési bir óságnál« szavakat iktatta be. E §-hoz továbbá a következő pótlást javasoljuk: »A szegény fél részére kirendelt ügyvédnek a perbíróságnál előterjesztett kérelmére más ügyvéd rendelhető ki, ha az Ő lakhelyétől távoleső helyen megkeresés utján teljesítendő perbeli cselekménynél az ügyvédi képviselet szükségesnek mutatkozik. A kirendelésre az előbbi §. második bekezdése alkalmazandó akként, hogy sürgős esetben az ügyvédet a megkeresett bir óság rendeli /a.« Ugyanaz az ok, a mely a felebbezési tárgyalásra más ügyvéd kirendelését indokolja, a megkeresés esetében is fenforoghat. A 118. §-hoz (m. j. 118. §.). Az első bekezdéshez a bizottság a következő pótlást javasolja: »A megszűnés azonban nem zárja ki, hogy a szegény felet képviselő ügyvéd a halaszthatatlan cselekményeket szegénységi jogon végezhesse.^ Erre a rendelkezésre azért van szükség, mert az ügyvéd, a kinek a szegénységi jog megszűnését előidéző halálról gyakran nincsen is tudomása, a perben halaszthatatlan cselekményeket köteles elvégezni; méltánytalan volna tehát, ha ilyenkor a szegénységi jog a fél halála pillanatában megszűnvén, az ügyvéd utólag bélyegilletékkel rovatnék meg. A második bekezdés helyébe a következő szöveget javasolja a bizottság: »A perbíróság a szegénységi jogot a féltől az eljárás bármely szakában hivatalból is megvonja, ha kitűnik, hogy a szegénységi jog feltételei nem voltak t

meg, vagy már nincsenek meg. A szegénységi jog megvonása kérdésében a biróság a vagyoni feltételek hiánya miau a pénzügyi hatóság megkeresésére, ha pedig a perlekedés már előre teljesen eredménytelennek mutatkozik, a szegény fél részére kirendelt ügyvéd kérelmére is határozni köteles.« E szövegben abban tért el a bizottság a m. j. szövegétől, hogy a szegénységi jog megvonását nem arra a bíróságra, a melyik azt megadta, hanem általában a perbíróságra bízta, mert nem tartja indokoltnak, hogy ha a szegénységi jogot az első b meg és a szegénységi jog megvonásának esete a felebbezési vagy a felülvizsgálati eljárásban következik be, akkor ne határozhasson a megvonás kérdésében az a biróság, a mely előtt a per folyik, hanem az ügy e miatt visszaküldessék az első bírósághoz. Eltér továbbá abban, hogy a szegénységi jogot nemcsak a vagyoni feltótelek, hanem a többi feltétel hiánya esetében is meg kell vonni, végre abban van eltérés, hogy a kirendelt ügyvéd is kérheti a szegénységi jog megvonását, ha úgy találja, hogy a perlekedés már előre teljesen eredmény-