Képviselőházi irományok, 1901. XXVIII. kötet • 402-412. sz.

Irományszámok - 1901-412. Az igazságügyi bizottság jelentése a „magyar polgári perrendtartásról” szóló 102. számu törvényjavaslat tárgyában

412. szám. 329 Mig a m. j. szerint a járásbíróságok előtt nincs kötelező ügyvédi képviselet, addig javaslatunk kötelezővé teszi az ügyvédi képviseletet, de csak a felperesre nézve akkor, ha a váltókereset vagy visszkereset tárgyának értéke kétszáz koronát meghalad. Ennek a módosításnak az indokait jelentésünk általános részében már előadtuk. A gazdatiszt mellé a hasonszerüség okából az erdőtisztet és a bányatisztet is felvettük azok közé, a kik alkalmazójukat mint meghatalmazottak képviselhetik. Mig a javaslat azt ruházta fel képviseleti joggal, a ki valamely ingatlan állandó kezelésével meg van bizva, addig javaslatunk szerint annak lenne képviseleti joga, a ki valamely ingatlan kezelésével járó ügyletek kötésére állandóan meg van hatalmazva. Czélja ennek az új szövegnek az, hogy kizárja az olyan értelmezés lehetőségét, mely szerint az ingatlan kezelője alatt házmestert, vinczellért, általában olyanokat lehessen érteni, a kik cselódi vagy szolgai viszonyban állanak. A kereskedelmi meghatalmazottakon kívül az iparos üzletvezetőjének is képviseleti jogot ad a bizottság, mert ugyanaz a gazdasági érdek, a mely ezt a kereskedőre nézve indokolja, az iparosra nézve is fenforog. Felmerült a bizottság kebelében az a nézet, hogy egy üzletben és az üzleti tevékenység körében alkalmazott egyén lehet csak perbeli meghatalmazott. A bizottság abból indult ki, hogy ezt az »üzletben állandóan alkalmazott« szöveg elég világosan kifejezi ós ily értelemben fogadja el e pontot, a melynek kiegészítését ez okból nem tartja szükségesnek. Minthogy az a) és b) pontban említett alkalmazottaknak képviseleti joggal felruházását csakis az alkalmazotti viszony indokolja, netáni visszaélés kizárása végett szükségesnek találta a bizottság kimondani azt, hogy ezeknek az alkalmazottaknak képviseleti joguk csak alkalmazásuk körében, vagyis az a) pontban említetteknek a gazdaságból vagy az ingatlan kezeléséből eredő ügyekben, a b) pontban említetteknek pedig az üzletből származó perekben van. A gazdasági cseléden kívül a háztartási, vagyis a belső cselédekre nézve is indokoltnak találta a bizottság a gazda képviseleti jogának a megállapítását. Szükségesnek találta továbbá a bizottság annak a kimondását, hogy ott, a hol ügyvéd nincs, vagy akadályozva van, csak magyarul tudó férfit lehessen meghatalmazni. A §. utolsó bekezdésében mellőzte a bizottság az ügyvédre nézve tett kitételt, mert a mai tanulmányi és joggyakorlati rendszer mellett ki van zárva az, hogy huszadik életévét be nem töltött személy ügyvéd lehessen. A m. j. 2-ik pontjának a), b) és c) pontokra osztásával a szöveget kívánta a bizottság áttekinthetőbbé tenni. A 95. és a 96. §-hoz (m. j. 96. §.). A bizottság a m. j. 96. §-át ketté osztotta; az első bekezdést, a mely csak a törvényszékek és a felsőbíróságok előtti képviseletről szól, a 95. §-ba vette fel, a második, a harmadik és a negyedik bekezdést pedig új, 96. §-kónt állapította meg. Az új 96. §. első bekezdéséül a következő szöveget ajánlja a bizottság: T>A birói vagy ügyészi minőségben alkalmazott államhivatalnok, a kir. közjegyző, a nyilvános jogtanár, az, a kinek birói hivatalra vagy ügyvédségre minősítő oklevele van, és a jogtudor saját ügyében vagy atyai hatalom alatt álló kiskorú Képvh. iromány. 1901—1906. XXVIII. kötet. 42