Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről
88 395. szám. hatósági közegek részére, kik ezen a tájon elhelyezett hatóságok többjénél vannak egy-ugyanazon időben érdekelve, számba vehető időnyereséget jelent. Az új épület emeléséhez szükséges 3,200.000 Kból 935.000 K telekszerzósre, 2,265.000 K pedig a felépítés költségeire fordíttatnék. A telekszerzéshez szükséges összeg a kiszemelt telektömb előirányzatos becslésén, az építési költségek pedig a beépítendő terület nagyságát és az építkezési átlagárakat is tekintetbe vevő hozzávetőleges költségvetésen alapul. A belügyministeriumi új központi épület felépítésével a közigazgatási bíróság és az országos levéltár végleges elhelyezésének rég húzódó kérdése is kedvező megoldást nyerne, a mennyiben a ministerium által jelenleg használt és a 70-es években épült palota a közigazgatási bíróság részére adatnék át, mint a mely a bíróság elhelyezésére teljesen elégséges, míg a többi épületek, s így az azokban nemcsak a ministerium, de a közigazgatási bíróság által ez idő szerint elfoglalt helyiségek is az országos levéltár által használtatnának, mely helyiségek a levéltár czéljaira kevés költséggel átalakíthatók, s az országos levéltár anyagának elhelyezésére évtizedekre kiterjedőleg elegendők lesznek. Az uj központi épület létesülésével a belügyministeriumi számvevőség egyrészének elhelyezése czéljából bérbevett helyiségek évi 5.300 K bérösszege, továbbá a közigazgatási bíróság által egyes helyiségek bérlete után fizetett évi 6.000 K összeg el fog esni, illetőleg ez összegek az állami költségvetési előirányzatból törölhetők lesznek. Az építkezésre előirányzott 3,200.000 K szükséglet az 1903—1905. években akként lesz felhasználva, hogy 1903. évben 200.000 K, 1904. évben 1,500.000 K és 1905. évben 1,500.000 K vétetik igénybe. b) Egy coloniális rendszerű állami elmegyógyintézet létesítésére 2,000.000 K. Az 1876. évi XIV. t.-cz. elrendeli, hogy mindazon gyógyítható és gyógyíthatlan elmebetegek, kik a közbiztonságra veszélyesek, gyógyítás illetőleg eltartás végett tébolydába helyezendők. Hogy eme rendelkezésnek mily csekély mértékben volt lehetséges megfelelni, annak megvilágítására szolgáljanak a következők: 1863-ig, — a nagyszebeni állami elmegyógyintézet megnyitásáig, — leszámítva a kisebbszerü emberbaráti és a Schwartzer-féle magán intézetet, az elmebetegek sorsával való törődésnek csak nyomairól beszélhetünk. Az 1868. év folyamán nyilt meg az emberbaráti eszméktől mind jobban áthatott közszellem sürgetésére az akkori viszonyok színvonalán álló és még ma is megfelelő berendezésű lipótmezei állami elmegyógyintézet 500 férőhelylyel. Ennek megnyíltától és működésbe léptétől kell tulaj donkép számítanunk az elmebetegek ügyének felkarolását. Folytonos túlzsúfoltsága folytán azonban ez is csak annyiban tudott rendeltetésének részben megfelelni, hogy a társadalomra nézve veszélyes és annak terhét képező elmebetegek egy kis töredékét lehetett elkülöníteni. Az itt tapasztalt túlzsúfoltság s az ebből származó veszedelmek kényszerítették az akkori kormányt, hogy 1884-ben az Angyalföldön 250 elmebeteg számára oly czélzattal rendezzen be egy tébolydát, hogy abban a gyógyíthatlan elmebetegek nyerjenek elhelyezést. A folyton szaporodó s közveszélyességük miatt el nem utasítható beteglétszám következtében azonban ezen intézet is — megnyitása első napjától kezdve — mint gyógyító elmebeteg-intézet volt kénytelen működni.
