Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről
395. szám. 89 Az így már két állami intézet állandó hovatovább fokozódó túlzsúfoltsága 1894-ben arra késztette a kormányt, hogy Szabolcs vármegye nagykállói székházát megszerezze s mintegy 300 elmebeteg befogadására átalakíttassa. Azonban ez sem sokat segített az országos bajon. Az elmebetegek iránti érdeklődés, de leginkább az elmebeteg eltartására köteles magánosokat és községeket sújtó nehézségek arra ösztönözték a nagyobb kórházakkal biró törvényhatóságokat, hogy kórházaik keretében elmebeteg-osztályokat állítsanak fel, mely törekvést a kormány az 1898 : XXI. t.-cz. 14. §-ában lefektetett elvek mellett minden rendelkezésre álló eszközzel előmozdítani igyekezett, s azok létesítését az ápolási díjak terhére engedélyezett kölcsönök törlesztésével támogatta. Az elmebetegek nagy száma mellett azonban úgy ezen osztályok felállítása, mint a pozsonyi állami kórház keretében 1897-ben újonnan épült elmebeteg-gyógyosztály csak rövid időre segített az égető szükségleten s úgyszólván csak a rögtöni segély jellegé vei birt. A létesített elmebeteg-osztályok u. i. már megnyitásuk napján megteltek s az országban létező és elmebetegek elhelyezésére szánt összes helyiségek ma is annyira túl vannak tömve, hogy az ebből származható károkért és yeszélyekért felelősséget vállalni többé nem lehet. Pontos tájékozódás végett 1895-ben az összes elmebetegek névszerinti összeírása rendeltetett el, mely összeírás az adatok hiányosságának pótlása és ellenőrzése szempontjából 1901-ben megismételtetett. B szerint kitűnt, hogy Magyarországon a 19.757 hülyével együtt 34.852 elmebeteg található, kik közül állami elmegyógyintézetbe elhelyezést nyert 2.633, a kórházak elmebeteg-osztályán menedéket talált 2.640, összesen tehát 5.273, s így a közegészség ós közbiztonság állandó veszélyekópen, s hozzátartozóik kimondhatatlan kárára intézeten kivül tartózkodik 29.579 elmebeteg és részben közveszélyes hülye. Az intézetekben el nem helyezhető elmebetegeknek e megdöbbentően nagy száma nemcsak azt bizonyítja, hogy elmebeteg-ügyünk ez idő szerint még fejletlen, de azt is élénken bizonyítja, hogy egy, az eddigieknél nagyobb szabású elmegyógyintézet felállítása immár elodázhatlan kötelességünk. Mivel pedig az elmebeteg-ápolás és gyógyítás legújabb irányzata bőséges és megdönthetetlen adatokat szolgáltatott arra is, hogy az elmebetegek elhelyezésére szánt intézetek börtönszerű zárt jellegére csak egyes, kivételes kórformáknál van szükség, és a betegek legnagyobb részére sokkal kedvezőbb befolyással vannak, egészségesebb viszonyokat, kedvezőbb gyógyulási arányt tüntetnek fel azok az intézetek, melyekben a betegek foglalkoztatása is lehetővé van téve, az új intézet az u. n. colonialis rendszer alapelvei szerint terveztetik létesíttetni. Annál is inkább indokolt e rendszer követése, mert sajnálatos tény, hogy épen a földmíves osztályban, az Alföldön találhatók legsűrűbben az elmebetegek s csak egy ily rendszerben létesített intézet nyújthat legtöbb reménységet arra, hogy a benne elhelyezett betegek közül a korábbi viszonyaiknak megfelelő életmód és foglalkoztatás mellett valamivel többen adhatók vissza a társadalomnak. Köztapasztalás szerint egy ilyen intézetben 1000 beteg gondozása és igazgatása is keresztül vihető, ellátásuk pedig a betegek munkaképességének czólszerű felhasználása mellett sokkal olcsóbb és jobb az eddig követett zárt intézeti ellátásnál. Figyelembe véve a hazai viszonyokat, egy ily intézetnek alkalmas helyen való létesítése aránylag nagyobb anyagi áldozatokba sem kerül, amennyiben az betegenként 2.000 Kval számítva 200.000 Kból felállítható és felszerelhető. Ez összegből az előmunkálatokra a folyó évben felhasználandó lesz 200.000 K, Képv. iromány. 1901—1906. XXVII. kötet. 12
