Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről
395. szám. 73 részt azok fedezésére más mód, mint a beruházási javaslatba való fölvétel, nem kinálkozott. A tervezett beruházások költségeinek fedezéséről hitelművelet utján szándékozom gondoskodni és ily műveletre kérek a törvényjavaslatban fölhatalmazást. A létesítendő munkálatokra fordítandó kiadások terjedelme és az a körülmény, hogy a befektetéseket ós létesítéseket viszonylag rövid időszakon belül szándékozunk végrehajtani, kizárja azt, hogy azokat a folyó kezelés terhére fedezzük. Végül meg kell még említenem, hogy magában a törvényjavaslatban arra nézve, hogy a tervezett beruházások mily idő alatt fejezendők be, utasítás nincs tervezve. Csak az 1903. évre szóló összhitel van megállapítva, míg a további években a törvényjavaslat alapján igényelhető hitelrészletek iránt az egyes állami költségvetésekkel kapcsolatban tenne a kormány előterjesztést. Czélszerűnek tartom ugyanis, hogy a munkák gyorsabb, vagy lassúbb befejezése egyrészt a mindenkori ipari conjuncturáktól, másrészt az állami költségvetés mindenkori alakulásától, a melyben az évi beruházási hitel fedezésére szükséges kötvénykibocsátásból eredő kamatokról kell gondoskodni, tótessék függővé. A mai viszonyok változatlan fennállását föltételezve, a kormány ez idő szerint öt évi időtartamra gondol, a mely alatt a munkák és beszerzések legnagyobb része befejezhető. Áttérek ezek után az egyes munkák ismertetésére. A törvényjavaslat I. fejezetéhez. A fontosabb magánvasutak túlnyomó részének következetesen keresztülvítt államosításával a törvényhozás határozott állást foglalt az államvasuti rendszer mellett. Ezen állásfoglalásnak következménye az, hogy csupán alárendeltebb jelentőségű ós a helyi érdekű vasutak fogalma alá vonható uj vonalak létesítése engedhető át a magánvállalkozásnak, ellenben az állam feladatát képezi egyfelől a nemzetközi vonalaknak, másfelől az államvasutak mai hálózatának szerves kiegészítő részét alkotó oly vonalaknak kiépítése, a melyek a nagy forgalom irányaiban mutatkozó hézagok betültésére szükségesek. Ezenfelül nem zárkózhatik el az állam végre oly vonalak létesítése elől sem, a melyek, ha forgalmi fontosságuknál fogva nem is illeszkednek be teljesen az államvasuti hálózatba, de a melyeknek létesítése kulturális és szocziálpolitikai szempontból kívánatos, feltéve, hogy az ilyen vonalak biztosítására a helyi érdekeltség gazdasági viszonyainál fogva nem képes. Ezeknek az elveknek a következetes szem előtt tartásával, államvasutként lesz megépítendő az ungvölgyi helyi érdekű vasút Nagyberezna állomásából az Uzsok melletti gács határig vezető és nemzetközi forgalom lebonyolítására hivatott vonal ép úgy, mint a m. kir. államvasutak hálózatában mutatkozó hézagok betöltésére hivatott érsekujvár—komáromi ós baja—báttaszéki vonal, nem különben a székelység érdekeinek előmozdítására hivatott vasúti hálózatnak már az 1895. évi VII. t.-cz.-ben is előre látott kiegészítése. Minthogy pedig úgy a gazdaságos üzemkezelés, mint a forgalom észszerű lebonyolítása szempontjából szükséges, hogy a tervezett új vonalak egyfelől az államvasutak törzshálózatával kellő összefüggésben álljanak, másfelől pedig hátsó pályáikkal egyenlő telj esi tmény-képességüek legyenek, ezen új vonalak megépítése alkalmával még arról is gondoskodni kell, hogy az egymással összefüggő vonalakon az egységes üzem a közbeeső magánvasutaknak az állam részére való megszerzésével, vagy más alkalmas módon, továbbá a kevésbbé teljesítőképes hátsó pályák megfelelő átalakításával biztosíttassák. Képv. iromány. 1901—1906. XXVII. kötet. . 10
