Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről
122 395. szám. 5. A vallás- és közoktatásügyi tárcza beruházásai. a) A ministerium elhelyezésére szolgáló épület emelésére 3,000.000 K irányoztatik elő. A vallás- és közoktatásügyi ministerium, helyiségviszonyai immár teljesen tarthatatlanok. A főépület, mely az államvasutak tulajdona s melyért évi 48.000 K bér fizettetik, maga is nagyon alkalmatlan hivatali czólokra, de még nagyobb baj, hogy a ministerium befogadására elégtelen, ugy hogy a környéken több egymástól elszórtan fekvő bérlakást kellett rendre felvenni, a mi az ügyvitel szempontjából óriási hátrányokat okoz. A ministeriumi bórhelyisógekért, továbbá a Budapesten lévő közalapítványi ügyigazgatóság, két tankerületi főigazgatóság és két tanfelügyelőség, valamint az ipariskolai főigazgatóság és a műemlékek orsz. bizottsága czéljaira szolgáló irodai helyiségekért együttvéve 102,048 K évi bérösszeg fizettetik, mely összegből a tárczát 87.380, a tanítói nyugdíj- és gyámalapot 14.668 K terheli. Mindebből kitetszőleg, ha 3,000.000 K-ból egy, úgy a ministeriumot, mint az említett hivatalokat magába fogadó épület emeltetik, mindezeknek teljesen megfelelő uj elhelyezésére aránylag nem nagy uj áldozattal leend biztosítva. b) A budapesti királyi egyetem orvosi kara mellett létesítendő egyetemi közkórliáz építése 5,000.000 K. Az orvosi tudománynak a szenvedő emberiségnek és a közegészségügynek egyaránt elsőrangú követelménye, hogy az orvostanhallgatók egyetemi tanulmányaik alatt az orvosi gyakorlati tudományokban épen úgy, mint az elméletiekben a lehető legjobb kiképezésben részesüljenek. Az orvostanhallgatóknak és a fiatal orvosok egy nagy részének orvosgyakorlati kiképzése az egyetemi koródákon (klinikák) történik. Ha a budapesti egyetemi koródákon végig tekintünk, — bárminő kitűnő is azoknak tudományos és tanügyi felszerelése és berendezése, — azonnal szembeötlik, különösen a régibb klinikáknál, a beteglétszám elégtelensége. Az egyetemi klinikák feladatuknak csak akkor felelnek meg teljesen, ha egyrészt a betegek legnagyobb változatosságáról gondoskodnak, másrészt pedig lehetővé teszik az egy és ugyanazon betegség mindenféle válfajának csoportosítását, nemkülönben az egyes betegségek legkülönbözőbb szakaiban levő betegek bemutatását. Mindez csak akkor lehetséges, ha az egyetemi klinikák vagy igen nagy beteglétszám befogadására rendeztetnek be, vagy valamely nagy közkórházzal hozatnak kapcsolatba. Sajnos, a budapesti klinikáknál sem az egyik, sem a másik módozat nem vitetett keresztül. Mert mig az ujabb klinikák beteglétszáma intézetenkint nem sokkal haladja meg a százat, addig a többségben levő régibb klinikák ágyszáma még jóval ezen szám mögött marad. Nagy beteglétszámra — 200—300 ágyra — berendezett klinikák létesítése igen nagy költséggel jár. A bajon tehát legczélszerübben akkóp lehet segíteni, ha az egyetemi klinikák egy létesítendő nagy egyetemi közkórházzal hozatnak kapcsolatba. Minthogy a létesítendő egyetemi közkórház nagy beteglétszámából az egyetemi klinikák a sikeres tanítás által megkövetelt változatos beteganyaggal mindenkor elláthatók lesznek és a mellett azok a kóresetek, a melyek a tanításra már felhasználtattak,
