Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

395. szám. 121 A kender- ós lennövények rostot adó kórója (szalmája) piaczi forgalom tárgyát nem képezi, hanem erre csak a belőle áztatás, törés, tilolás útján előállított nyers rost alkalmas. A kender- és lentermelós felkarolása tehát csak úgy remélhető, ha ezen munkálatok végzésére a megfelelő alkalom nem hiányzik. A közegészségügyi, vízhasználati és halászati érdekek, valamint a kender- és lenrost iránt támasztott fokozódó igények miatt az eddigi áztatási eljárás ma már nem gyakorolható, hanem különösen a nagyban való termelés mellett mesterséges áztatókkal, a technika mai állásának megfelelő gépekkel felszerelt gyár szerű, kikészítő-telepek szükségesek, a melyek létesítése azonban nem csekély költséggel jár. Az utóbbi időben meginduló kedvezményezések örvendetes jelét adják annak, hogy ezen ipari növények termelésére s azok feldolgozásával foglalkozó kikészítő telepek létesítésére úgy a gazdaközönség, mint az üzletvilág körében nagy hajlandóság mutatkozik, a szükséges beruházásokra azonban sem az egyik, sem a másik elegendő tőkével nem rendelkezik. Elengedhetetlen tehát, hogy az állam támogatólag közbelépve, a szükséges áztatok, illetőleg a kikészítő telepek létesítését anyagi segély nyújtásával lehetővé tegye. A kender- és lentermelés felkarolása érdekében szükséges beruházások két irányban terveztetnek és pedig a főleg kisgazdák részére községi vagy szövetkezeti áztatok, a többi termelők részére pedig nagyobb arányú, lehetőleg szövetkezeti vagy vállalati kikószítő-telepek létesítésére. A kistermelők igényeinek leginkább megfelel olyan intézkedés, a mely lehetővé teszi, hogy a kistermelő az általa előállított kórót saját maga kiáztathassa és a kikészített kenderrostot hozhassa piaczra, vagy háziiparilag feldolgozhassa. Ezen az úton nem csupán a kender kikészítésével járó hasznot élvezi a kistermelő, hanem annak előnyét is, hogy saját munkaerejét olyan időben értékesítheti, mikor erre másként nem volna alkalma. Szükséges továbbá, hogy olyan, főleg kisebb lentermelő vidékeken, a melyek a nagyban űzött termelés góczpontjaitól távol esnek, a gazdák terményüket otthon kiáztathassák, nagyjából kikészíthessék, és teljes kidolgozás végett a kellően felszerelt kikészítő-telepekre kisebb fuvarköltséggel továbbíthassák. A másik ugyancsak sürgős és általános jelentőségében még fontosabb feladat, a melynek megoldását a földmivelésügyi minister az említett hitel segélyével kívánja foganatosítani, a mezőgazdasági termények és termékek értékesítésének előmozdítása és biztosítása. Talán felesleges is arra reá utalni, hogy más mezőgazdasági termeléssel foglalkozó államok a mezőgazdasági termények értékesítésének előmozdítása és biztosítása érdekében különösen az utóbbi időben mily jelentékeny áldozatokat hoztak s hogy ezen áldozatok segélyével mezőgazdasági terményeiknek a külföldön történő értékesítését, részben a mi hasonló, de minőségileg határozottan jobb terményeink rovására biztosították. Ez a verseny, a mely hatását némely czikben máris érezteti, a jövőben, hacsak a magunk részéről is nem teszünk meg minden szükséges intézkedést, a mely mezőgazdasági terményeinknek kedvező áron történő, állandó ós biztos értékesítését lesz hivatva szolgálni, oda vezetne, hogy terményeink, daczára azok nagyobb beiértékének, a külforgalomból leszoríttatván, értékükben veszítenének. Ennek elkerülése érdekében kívánja a földmivelésügyi minister oly intézkedések és intézmények létesítését, a melyek mezőgazdasági terményeinknek piaczképessé tételét s kedvező értékesítésük előmozdítását fogják szolgálni s ezek létesítésének támogatására kéri az alap ujabb gyarapítását. Az előadottak szerint növelendő közgazdasági alap felhasználása a földmivelésügyi és a pénzügyi ministerek egyetértő intézkedése alapján történnék. Képvh. iromány. 1901—1906. XXVII. kötet. 16