Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.
Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről
395. szám. 99 szinű — s a fogyasztók és tovább feldolgozók érdekében nem is kivánatos — hogy a közel jövőben, sőt tekintettel az amerikai vasipar felől fenyegető versenyre, egyáltalában ismét állandóan oly áralakulás következzék, a mely mellett a drágábban termelő vasművek is haszonnal űzhetnék a vasgyártást, ezen gyárak elértéktelenedésének más módon kell elejét venni. Ez a feladat, minthogy a munkások keresetét csorbítani ma, midőn a megélhetési viszonyok egyre súlyosbodnak, embertelenség, sőt részben lehetetlen volna, csakis oly berendezések létesítése által oldható meg, a melyek vagy a termelési költségeket munka- és anyagmegtakarítás által apasztják, vagy a minőség javítása által a gyártmányok eladási értékét emelik. A külföldi vasgyárak ily arányban már is lázas tevékenységet fejtvén ki, a magyar vasgyárak sem zárkózhatnak el attól, hogy lótfentartásuk érdekében hasonló útra lépjenek. Az előirányzott 14 millió az állami vasgyárakra vonatkozólag van hivatva az előadott czélt szolgálni. A szóban forgó hitel tehát nem kívánja az állami vasgyárak termelőképességót fokozni más hazai gyárak által is űzött gyártási ágakban, az ily extensiv fejlesztés a mai viszonyok között, — ha akár állami, akár a magángyárak körében mutatkoznék arra törekvés, — mint elhibázott el volna Ítélendő. A hitel czélja elsősorban az állami vasgyárak intenzív fejlesztése, nevezetesen a gyártási költségek apasztását és a gyártmányok minőségének javítását czólzó berendezések létesítése, továbbá bizonyos administrativ és emberbaráti szükségletek kielégítése, végül a gyárak jövőjének biztosításához szükséges vasércz és tüzelőanyag megszerzése. A termelőképesség fokozása csak a vont és hengerelt csövek tekintetében terveztetik, a melyeket az országban egyedül az állami gyárak állítanak elő, de a szükségletet fedezni mai berendezéseik mellett még nem képesek. Uj czikkek gyártása közül pedig csak a vizgázzal forrasztott üreges testek előállítása vétetik kilátásba, a mennyiben ezek az országban egyáltalában nem készülnek, s a magánipar, jóllehet azok gyártásának átvételével a kormány által megkináltatott s jóllehet azok szükségességét elismerte, gyártásukra berendezkedni nem volt hajlandó. A hitel felhasználását illetőleg tekintettel arra, hogy a munkálatok végrehajtására szükséges idő alatt a szükségletek változhatnak, csak előleges megközelítő tervezet készülhetett, a melyre nézve a módosítás lehetőségét fenn kell tartani. Ezen előleges tervezet a következő tételeket foglalja magában: 1. Az állami vasgyárak munkásai között erősen pusztító s a gyárak jótékonysági alapjait is erősen terhelő tüdőgümőkór leküzdésére munkás-sanatorium létesítése 570.000 K. 2. Az államgépgyár czéljaira a székesfővárostól bérben birt teleknek örök áron leendő megszerzése s a gyártás és raktározás czéljaira leendő berendezése 1,480.000 » 3. Az államgépgyár központi irodaépületének a központi igazgatóság felállítása folytán megszaporodott személyzet, valamint a felgyűlt iratok és értékes rajzok megfelelő elhelyezése végett leendő kibővítése 250.000 » 4. A barnaszón- ós vaskőbányászat fejlesztése, nevezetesen a diósgyőri barnaszéntelepek folytatólagos előkészítése, továbbá a vasércztelepek megszerzése ós berendezése . 600.000 » 5. A diósgyőri kovácsműhely részére kovácsoló sajtó beszerzése s a műhely megfelelő kiegészítése oly czólból, hogy súlyosabb kovácsolt "alkatrészeket a mai igényeknek megfelelő pontossággal lehessen előállítani . . . . . 710.000 > 13*
