Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

98 395. szám. hogy a mélység e feltárása rendkívüli hitel segélyével lehetőleg rövid időn belül eszközöltessék. 3. A verespataki m. kir. és társ. orkai Szent-Kereszt-altáró bányamű érczeinek feldolgozására a Gurarosián levő zúzómű szolgál, mely fokozatosan a legkorszerűbb gépekkel és készülékekkel lett fölszerelve. A haj tó víz azonban oly csekély, hogy a zúzót legfeljebb évi 3—4 hónapon keresztül képes teljes üzemben tartani. Minthogy pedig a bányamű jövedelmezősége csakis úgy lesz elérhető, ha a termelés és feldolgozás megfelelőleg fokoztatik, a zúzó kellő hajtógéppel lesz ellátandó, az altáró alatti közök pedig megnyitandók és a nagyobb termelésre előkészítendők. E munkálatokra, beleértve a szükséges szállító- és vízemelő-gépeket, a szóban forgó kölcsönből 818.000 K lesz fordítandó. 4. A verespataki, különben is nyomasztó viszonyokkal küzdő magán bányabirtokosok egy részét rendkívül sújtotta a Czarina-tó gátjának átszakadása, mert zúzóik hajtóvíz nélkül maradtak s igy termelt érczeiket feldolgozni nem képesek. Sorsukon segítendő, a kilyukadt tó-gát költséges helyreállítása helyett 100.000 K költséggel két, 30—40 nyíllal felszerelt, korszerű zúzót szándékozom számukra építtetni, melyekben bányaterményeiket feldolgozhatják, ezenkívül megismerkedhetnek az ujabbszerü berendezés előnyeivel s azt esetleg hasznukra fordíthatják. E zúzok hajtására szükséges erőt szubvenczióképen, egyelőre ingyen szándékozom rendelkezésükre bocsátani. c) Az állami vasgyárak berendezéseinek tökéletesöítésére és kiegészítésére szükséges 14,000.000 K. Magyarország vasipara az által, hogy a vasércz és tüzelőanyag termelő helyei egymástól távol fekszenek, hogy továbbá jelentékenyebb vizierők a vasipartelepek közelében ritkán állanak rendelkezésre és ott is, a hol megvannak, eddigelé kevéssé használtattak ki, végül az által, hogy az ország lakosságának fejenkinti vasfogyasztása csekély, hátrányosabb helyzetben van a külföldi hasonló iparral szemben mint más hazai iparágak, a melyeknek közös bajaiban — kiképzett szakmunkások ritkasága, drága és silányabb minőségű szén, jelentékeny közterhek, olcsó viziútak hiánya stb. — szintén osztozik. A helyzet ezen hátránya tetemesen magasabb termelési önköltségekben jelentkezik, a melyek nem csak a magyar vastermókeknek a külföldi piaczokon való térfoglolását megnehezítik, hanem annak is útjában állanak, hogy a vámvonal által csak részben védett belföldi piaczról a külföldi gyártmány teljesen kiszoríttassék. A múltban, midőn világszerte a vastermelés és fogyasztás között meg volt a helyes arány s a külföldi gyáraknak nem volt okuk a magyar piacznak külön kedvezéseket nyújtani, a szóban forgó hátrány a magyar vasgyárakat kevésbbó érintette, mert azt — bár a fogyasztó közönség és a vasat feldolgozó ipar rovására — a vám ós szállításdíj arányában felemelt, tehát a külföldieknél magasabb eladási árak által azon mértékig ellensúlyozhatták, a melyet a gyárakba fektetett tőke kellő gyümölcsöztetése megkívánt. A vasiparnak az utolsó évtizedben ugy nálunk, mint a külföldön uj ipartelepek létesítése és a meglevők termelőképességének fokozása folytán bekövetkezett és a szükségletet messze meghaladó fejlődése egyrészt az évtized második felében beállott általános gazdasági pangás, másrészt azonban a vaspiaczon a kereslet és kínálat egyensúlyát gyökeresen felforgatta és oly áralakulásokat szült, melyek a kedvező viszonyok között működő vasgyárak jövedelmét is erősen csorbították, a mostohább viszonyokkal küzdő és ezek között a magyar vasgyárak jövedelmezőségét pedig kétségessé tették. Minthogy nem való-