Képviselőházi irományok, 1901. XXVII. kötet • 387-401. sz.

Irományszámok - 1901-395. Törvényjavaslat, a magyar királyi államvasutak hálózatának kibővítéséről, vasuti és más beruházásokról, valamint a szükséges költségek engedélyezéséről

395. szám. 97 A kolozsvári m. kir. dohánygyári munkások gyermekei részére menhelyek felállítása. A dohánygyáraknál leginkább nők vannak alkalmazva, kik egész napon át a gyárban lévén elfoglalva, kénytelenek a legtöbb esetben gyermekeiket dajkaságba kiadni, hol a gyermek kellő gondozásban nem részesül, minek folytán ily gyermekek között igen nagy a halandóság. Azon munkásnő pedig, ki gyermekét dajkaságba nem akarja kiadni, a legtöbb esetben kénytelen a dohánygyári munkát elhagyni, mi által a jövedék is költségesen betanitott munkást veszít. A gyermekek gondozása különösen igen kedvezőtlen viszonyok között van a kolozsvári m. kir. dohánygyár munkásainak gyermekeinél, mert ezen munkások kénytelenek vagy a legtöbb esetben a gyári munkából kimaradni, mit bizonyít, hogy a kolozsvári gyárnál 1894-től 1897. év közepéig több mint 1300 munkásváltozás volt, vagy kik a gyári munkát nem hagyják el, azok kénytelenek gyermekeiket a Kolozsvár közelében levő falvak román lakosságához dajkaságba adni. Ezen falvak lakossága a műveltség igen alacsony fokán áll, minek folytán a gyermekeket gondozni sem tudják és a dohánygyári igazgatóság jelentése szerint az ottani munkások gyermekei között a halandóság a 70°/o-át is eléri; azon gyermek pedig, ki megéri azt, hogy szüleihez visszakerüljön, román anyanyelvűvé válik. Ezen bajokat elismerve, a vallás- ós közoktatásügyi minister ur is nagyon kívánatosnak tartja, hogy a kolozsvári dohánygyári munkások gyermekei részére Kolozs-Monostoron egy óvoda, a gyár telepén, vagy ennek közelében pedig egy óvodával kapcsolatos bölcsőde állíttassák fel. Kolozsvár szab. kir. város törvényhatósága a fentartási költségekhez évi 1.000 K hozzájárulást igért. Mindezek igazolják a szóban forgó gyermekmenhelyek felállításának igen üdvös voltát és ezen czélra 150.000 K építési ós felszerelési költség irányozható elő. h) A fémbányászat körében tervezett munkák és azok 2,106.000 K költsége következőkép oszlanak meg: 1. A selmeczi Perencz József-akna bányatelep fejlesztésére felvétetik 322.00Ö K. E bányaműben a feltárások az utóbbi időben oly kedvező eredménynyel jártak, hogy évek során át tetemes jövedelemre lehet számítani, ha a feltárások éjszakkelet és délnyugot felé folytattatnak s gondoskodás történik, hogy az ily módon megnagyobbított bányaműben a termelés akadálytalanul folyhasson. E czólból a légvezetés biztosítása végett egy fúrólyuk lesz létesítendő, az István-akna pedig a II. József császár-altáróig lemélyítendő s úgy ez, mint a Mária-akna, a szükséges gépekkel felszerelendő. 2. A kapniki bányamű felsőbb szintjei, a Nándor-altáróig úgyszólva teljesen le vannak művelve. Sürgősen szükséges ennélfogva, hogy az altáró alatti közök művelés alá vétessenek. E czélból a szükséges szállító- és vízemelőgépekről gondoskodva lett már az állami költségvetésbe több éven keresztül felvett beruházási hitelből. A tervezett Magyar-teléri akna és a Szuenburg-akna 110 m-rel való lemélyítése, biztosítása s a két aknát összekötő mélyszint 2.146 méter hosszban való kivágása azonban 866.000 K költséget igényel, mely oly csekély részletekben volna a rendes évi költségvetésbe beilleszthető, hogy a munkálat csak évek hosszú során át fejeztetnék be. Miután pedig ez idő alatt a bányamű üzeme előreláthatólag csakis nagy veszteség mellett volna fentartható, szükségesnek találtam, Képvh. iromány. 1901—1906. XXVII. kötet. 13