Képviselőházi irományok, 1901. XXVI. kötet • 334-386. sz.

Irományszámok - 1901-386. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, Győrffy Gyula orsz. képviselő mentelmi bejelentése ügyében

338 386. szám. Melléklet a 386. számú irományhoz. Kisebbségi különvélemény Győrfly Gyula orsz. képviselő mentelmi ügyében. Előrebocsátjuk, hogy nézetünk szerint is az összeferhetlensegi állandó bizottságnak az ujabb bejelentés ügyében követett eddigi eljárása a ház egy másik bizottsága, — tehát a mentelmi bizottság által sem birálható felül, sőt azt olyannak Ítéljük, mint a mely a törvény és házszabályokkal formailag összhangban van, a menynyiben az ügy érdemi elintézését készítette elő. Viszont azonban a mentelmi bizottság arra levén hivatva, hogy a ház és tagjainak előjogai fölött őrködjék, s ezek netáni megsértése esetében erre a ház figyelmét felhívja, — kötelességünknek tartjuk a kérdést a maga elvi teljességében s az összeferhetlensegi bizottság állásfoglalásától függetlenül megbírálni s e szempontból aggályainkat a tartozó tárgyilagossággal és önállósággal kifejteni. A mentelemi bizottság többségének álláspontja négy szempontból mondható közjogilag aggályosnak és a ház előjogaira nézve veszélyesnek, és ugyan 1-ször azért, mert megengedi azt, hogy egy oly bejelentés, a mely az összeferhetlensegi bizottság által egyszer már el lett intézve ós pedig úgy, hogy annak tárgyában az eljárás, — bármi okból — de végérvényesen be lett szüntetve, s e beszüntetés a ház által is tudomásul lett véve, újból eljárás tárgyává tétetik, holott — minden jogrendszernek alaptétele az »itélt dolognak« a res iudicatának tiszteletben tartása s a befejező határozatnak, a melynek novisálását sem a törvény, sem a házszabályok nem ismerik, — érintetlen hagyása. Közjogi veszélyt képez tehát ezen alapelv felforgatása, s ily praecedens alkotása ingataggá teheti a közjogi bíráskodás egész rendszerét, a minek meghonosítását meggátolni alkotmányjogi szükségesség. 2-szor azért, mert az összeferhetlensegi törvény a fenforgó eset tekintetében hézagos, és nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a 11. §. alá eső cselekmények mikor, meddig tehetők az összeferhetlensegi bizottság tárgyává. Már pedig itt az időhatár megvonása ismét közjogi szükségesség, mert épen a ház tagjainak függetlensége szempontjából nem lehet azt megengedni, hogy a képviselők ebbeli megbízatásuk keletkezte előtt törtónt cselekményeikért is újra és mindig zaklathatok legyenek. Az összeferhetlensegi törvény 8. §-a azonban e tekintetben tartalmaz is egy analógiát, a mennyiben kimondja, hogy: »a képviselő a képviselői megbízatásának tartama alatt« nem nyerhet vasúti engedélyt, szeszcontingenst stb. Alkalmazva ezt a jelen esetre, világos az, hogy Gryőrffy Gryula, a ki most érvényben levő képviselői megbízatását f. évi márczius hó 2-án nyerte: nem vonható felelősségre a Feldmann-féle ujabb bejelentésben foglalt oly tényékért, melyeket ő 1901—1902. évben, tehát nem megbízatása tartama alatt, hanem előbb követett el.