Képviselőházi irományok, 1901. XXVI. kötet • 334-386. sz.
Irományszámok - 1901-369. Törvényjavaslat, a készfizetések fölvétele tárgyában
208 3.69. szám. első sorban hivatott jegybank aranytartaléka lehetőleg kimélendő és hogy a czéllal ellenkező eljárás lenne, ha azt az aranytartalékot, a mely arra van hivatva, hogy pénzforgalmunk egészének értékét tartsa fönn, gyöngítenők az által, hogy a forgalomnak azt a részét, a mely csakis utolsó sorban van hivatva a valuta védelmére, ok nélkül aranynyal megtöltenők. Nem hunyhattam szemet a tudományban az utóbbi időben mindinkább tért hódító az előtt a nézet előtt sem, hogy a kis jegyeknek meghatározott és jól megválasztott korlátokhoz kötött forgalma, egyebekben helyes alapokon nyugvó jegybankszervezet mellett, a valutának jóságát nemcsak nem veszélyezteti, hanem épen válságos időkben erősíti is. Összeesvén ez a szempont a mi pénzforgalmunk fönnebb említett történeti fejlődésével és közönségünk igényeivel, megnyugvással merem javasolni, hogy a kis czímleteket a készfizetések fölvétele után is hagyjuk forgalomban. Minthogy azonban másrészt a mi viszonyaink között mindent kerülendőnek tartok, a mi a valutánk jósága, szilárd alapokra fektetett volta iránt a legcsekélyebb kételyt is támaszthatná, ezt a követelményt az aranytartalék központosításának most fejtegetett szükségével az által vélem összeegyeztethetőnek, ha a kis jegyek forgalmát bizonyos specziális fedezeti szabályokkal látjuk el. Az a tervezett intézkedés, hogy a kis jegyek forgalmának 400,000.000 koronáig terjedő része, teljesen érczczel fedezendő, abból a föltevésből indul ki, hogy ez az összeg lesz előreláthatólag az a minimális mennyiség, a melyre a pénzforgalomnak föltétlen szüksége lesz akkor is, ha a veretendő 5-koronás ezüst érmék mind forgalomba kerülnek ós ha az új 50-koronás bankjegyek fokozatosan tért fognak hódítani. A javasolt fedezeti szabály megvilágítására szolgáljon a következő példa: 1902. október végén, vagyis akkor, a midőn a kis jegyek forgalma tapasztalás szerint a legnagyobb, a tíz- és húszkoronás jegyek forgalma 796,114.820 Kt tett. Az alapszabályok 84. czikkóben előírt rendes fedezeti szabály (40°/ 0 ) szerint ennek a jegyforgalomnak a fedezetére 318,485.928 K érez elegendő. A tisztelettel előterjesztett javaslat szerint pedig a fenti összforgalomból 400,000.000 K teljesen, a maradék 396,214.820 K 40%-kal vagyis 158,485.928 Kval, az összes 796,214.820 K forgalom 558,485.928 K érczpénzzel vagyis kereken 70°/ 0-kal lett volna fedezendő. Ez az intézkedés, a mely ellen banktechnikai szempontokból sem tehető észrevétel, kapcsolatban a bankalapszabályoknak a bankszerű fedezetre, az adómentes jegycontingensre és a jegyadóra vonatkozó szigorú szabályaival meggyőződésem szerint aggályra okot nem fog szolgáltatni. Az ügynek ily szabályozása mellett az a tervezett további intézkedés sem eshetik kifogás alá, hogy a 10-koronás jegyek számára ez idő szerint megállapított contingens elejtessék és a banknak megadassák a fölhatalmazás arra, hogy a 10- és 20-koronás jegyek forgalmát a szükséghez képest szabályozhassa. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a tízkoronára szóló jegyeknek 160,000.000 koronában megállapított contingense az év egyes szakaiban elégtelen volt és a forgalom igényei tíz-koronás arany érmek kibocsátása által voltak kielégítendők. Minthogy a banknak az a joga, hogy a készfizetések fölvétele után is kis jegyeket kibocsáthasson, természetesen azzal a kötelezettséggel jár, hogy a forgalom igényeihez képest ezzel a jogával élni is fog és minthogy a kis jegyek forgalomban tartása jelentékeny előállítási költségekkel jár, a melyekre a bank az új szabadalom adományozásakor nem számíthatott, nem zárkózhattam el az elől, hogy az állam ezekhez az előállítási költségekhez hozzá is járuljon. Ez a hozzájárulás, minthogy a 10-koronás jegyek előállítása és a forgalomban tartásáért nyújtandó ellenszolgáltatás az 1899. évi XXXIV. törvényezikk alapján a bankkal kötött egyezményben már szabályozva van, ezúttal csak a húsz koro-
