Képviselőházi irományok, 1901. XXVI. kötet • 334-386. sz.
Irományszámok - 1901-369. Törvényjavaslat, a készfizetések fölvétele tárgyában
369. szám. 207 Ennek a megfontolásnak az alapján a két kormány megegyezett az iránt, hogy mindenik a maga törvényhozásától fölhatalmazást kór arra, hogy azt a napot, a melyen a törvény határozatai érvénybe lépnek, rendeleti utón állapíthassa meg ( 5-§-> , , , .: ':• Azzal az állásponttal szemközt, a melyet a kormány a mai valutapolitikai helyzetre nézve elfoglal, ez a tervezett intézkedés a valutareform végbefejezésének önkényes halogatását nem jelentheti, mert, a mint bátor voltam megemlíteni, a kellő pillanatnak végérvényes megválasztását csakis azért vélem a kormány részére föntartan dónak, mert a törvény létrejöttét közvetlenül követő időben minden várakozásunk ellenére tényleg kényszerítő akadályok, minők netáni nemzetközi bonyodalmak, a monarchia két államának vámháborúba keveredése vagy gazdasági válság, merülhetnének fel. Minthogy továbbá megegyezés van az iránt is, hogy az összes előkészítő intézkedések haladék nélkül megteendők, a készfizetések elrendelésével egyidejűleg a pénzforgalom egy kérdését már most elintózendőnek véljük. Ez a kis bankjegyczímletek kérdése. A módosított bankalapszabályok 82. czikke szerint a bankjegyek legkisebb czímlete ötven korona. Csupán átmenetileg, az alapszabályok 111. czikke szerint van a banknak megengedve 20-koronás jegyeket is forgalomban tartani, mindazonáltal azzal a korlátozással, hogy azt a maximális összeget, a melyen belül ily jegyek kibocsáthatók, a két pénzügyminister állapítja meg. Ha tehát e tekintetben a két törvényhozás külön intézkedéseket nem tesz, a bank a készfizetések megkezdésével egyidejűleg a 20-koronás bankjegyeket a forgalomból bevonni és órczpénzzel helyettesíteni lenne kénytelen. A 10-koronás bankjegyek kibocsátása nem a bankalapszabályokon, hanem az Osztrák-magyar bankkal az 1899. évi XXXIV. törvónyczikk alapján létesített külön megállapodásokon alapszik és, amint azt az államjegyekből álló közös függő adósság teljes beváltásáról szóló törvényjavaslathoz annak idején előterjesztett indokolásban szerencsém volt kifejteni, ez á kibocsátás már eredetileg is úgy volt tervbe véve, hogy az a készfizetések megkezdésével eo ipso nem szűnik meg, hanem a készfizetések korszakába átvihető és pedig annál könnyebben, mert a kibocsátási jogosultságot a két törvényhozás bármikor elvonhatja. A tízkoronás bankjegyekre vonatkozó határozatokon a készfizetések törvényes fölvételének ténye a mai törvényes rendezés szerint egyebet nem változtat, minthogy a két kormány által az 1899-iki törvény alapján a tízkoronás jegyek külön fedezetére lefizetett arany órtékérmék, mint egyáltalán az államjegyek beváltása végett lefizetett minden arany érme, a készpénzfizetések fölvételének pillanatában a jegybank korlátlan tulajdonába mennek át. A javaslat szerint úgy a tízkoronára, mint a húszkoronára szóló bankjegyek a készpénzfizetések fölvétele után is forgalomban maradnának. Az arany órtékérméknek 1901. év őszén megkezdett fokozatos forgalombabocsátása óta lefolyt időszak alatt szerzett tapasztalataink arra a meggyőződésre vezettek, hogy hosszú éveken át kis jegyekhez szokott közönségünk ezeket az arany értékérméknól jobban kedveli. Az Osztrák-magyar bank tapasztalatai szerint a forgalomba hozott arany érmék bizonyos, viszonylag nem nagy mennyiségen túl, a bank pénztáraihoz visszakerülnek. A tíz- ós húszkoronás pénzforgalmi eszközök közel 900 millió koronát tevő átlagos forgalmából alig 150,000.000 Késik arany értékérmékre, míg a maradók papirfizetési eszközökből áll. (L. a IV. ós V. sz. kimutatást.) Már az 1899. évi XXXI. törvényczikkhez előterjesztett indokolásban volt szerencsém kifejezést adni annak a gondolatnak, hogy a készfizetések föntartására
