Képviselőházi irományok, 1901. XXVI. kötet • 334-386. sz.

Irományszámok - 1901-369. Törvényjavaslat, a készfizetések fölvétele tárgyában

206 369. szám. A jegybank több óv óta követett devisapolitikája, a melynek az utóbbi időben tetemes támaszt nyújtott az az intézkedés, a melylyel a kormányok a két állam külföldi fizetéseire a jegybankot vették igénybe és az egész állami aranyszolgálatot a jegybanknál központosították, kapcsolatban az 1899-ben módosított alapszabályok egyes intézkedéseivel egyrészt lehetővé tették azt, hogy a bank az érczkószleten kívül álló tetemes és aranynyal egyenértékű külföldi követelések állandó birtokába jutott, másrészt arra az eredményre vezettek, hogy a jegybank a devisák és egyéb külföldi fizetési eszközök piaczán uralkodó befolyást nyert. Ezek az előzmények tették lehetővé, hogy pénzünk nemzetközi értékelésének mérője, a külföldre szóló váltók árfolyama már évek óta a paritás körül ingadozik ós ezek az ingadozások is nem haladják meg a váltóárfolyamok alakulásának azt a mérvét, a melyet rendezett valutájú országokban tapasztalunk. (L. a III. sz. mellékletet). Ha mindezekhez még azt a megfigyelést fűzzük, hogy pénzértékünk ezen a színvonalon oly időszakokban is megmaradt, a melyekben gyönge termések, értékpapírjaink külföldi elhelyezésének megakadása, ipari pangás is volt tapasztalható, hogy időközben a monarchia mindkét állama a váltóárfolyamokra való minden káros visszahatás nélkül milliárdokra terjedő conversionális műveletet hajtott végre, hogy a váltóárfolyamoknak jelzett kedvező alakulása a közel múlt években akkor sem változott, a midőn az átlagos kamatláb fontos külföldi piaczokon, Berlinben és Londonban, magasabb volt, mint nálunk, azt hiszem, az eddig elért eredmények alapján az azoknak teljes biztosítására szükséges utolsó intézkedés megtételét bízvást javasolhatom. Ezekre a tényekre és tapasztalatokra támaszkodva és miután az a megegyezés, a mely az érme- ós pénzrendszerre vonatkozólag az 1892. évi XVIII. törvónyczikk alapján a monarchia másik államával megkötött szerződés XXI. czikke szerint létesítendő volt, létre jött, azt javaslom, hogy a törvényhozás a bankalapszabályok 83. czikkének fönnebb ismertetett, ez idő szerint felfüggesztett határozatait helyezze hatályba. Teljes tudatában van a kormány annak a nagy felelősségnek, a melyet ennek a javaslatnak a megtételénél magára vállal. A kérdés eldöntésénél két szempontból kellett kiindulni. Abból, hogy a művelet befejezését okszerűtlenül ne siettessük és abból, hogy azt minden igaz ok nélkül ne hátráltassuk. Okszerűtlen siettetésről, azt hiszem, ma, a normális viszonyok fönnállását föltételezve, alig lehet szó; de az ok nélkül való halogatás vádjának tennők ki magunkat, ha az összes törvényes előfeltételek teljesítése után és a művelet befejezésére kedvező valutapolitikai helyzet fönmaradása esetén a készfizetések fölvétele előtt visszariadnánk. Ez alól a vád alól nem mentesíthet az a gondolat sem, hogy már ma élvezetében vagyunk az előnyök egy nagy részének, a melyet a reformtól vártunk, a mennyiben a váltóárfolyamok már huzamos ideje a termelés és fogyasztás érdekében álló megállapodottságot mutatják, a kamatláb részben a valutareform hatása folytán is olcsóbbodott, hitelünk pedig emelkedett; sőt mindenkép azon kell lennünk, hogy ezeknek az eredményeknek biztos és állandó birtokába juthassunk. Erre más mód nincs, mint hogy az 1892-iki évben tett ígéretünket abban az időpontban, a melyet az eddigi fejlődés teljes határozottsággal megjelöl, beváltsuk. Az előadott álláspontból és az 1892-től 1903-ig terjedő időszak alatt megérett valutapolitikai helyzetből folyólag a készfizetések fölvételének elhalasztása csakis akkor lenne indokolt, ha egészen váratlanul mélyreható gazdasági zavarok állnának be. Hiven ahhoz a körültekintéshez, a melyet a valutareform végrehajtásánál eddig követtünk, figyelemmel kellett lennünk 3)1*1*9) BíZ eshetőségre is, ha netalán az utolsó órában teljesen rendkívüli akadályok merülnének fel.