Képviselőházi irományok, 1901. XXV. kötet • 318-333. sz.

Irományszámok - 1901-318. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál illetményeinek ujabb szabályozásáról

86 318. szám. vógezniök. Ez iskolák ujabb keletű szervezete folytán nagyobbára maguknak kell összegyűjteni az oktatás anyagát, állandó kontaktusban kell lenniök a gyakorlati ipari élettel és az itt szerzett tapasztalataikat az iskolába kell átvinniök. Ezen kivül ez iskolákon az oktatás a heterogén tanuló anyaggal is küzdelmes és a tanárnak az egyénenkénti oktatás és iparos képzés érdekében nagyobbára teljesen intézetének kell élnie. A szakasz második bekezdésében foglalt ama rendelkezés, hogy a szakasz alapján nyert pótlék élvezetében eltöltött szolgálati idő a 12. §-ban megállapított emelkedő pótlékokra való igény szempontjából egységesnek veendő, megfelel a 16. §. első bekezdésében lefektetett alapelvnek. A szakasz utolsó két bekezdése az u. n. helyi előléptetés alkalmazásának pénzügyi szempontból szükséges korlátait állapítja meg és egyúttal annak biztosítékát adja, hogy az alapjában véve kivételes intézkedés magát az illetményrendszert illusoriussá ne tehesse. A 15. §-hoz. A mit a 2. §. második bekezdése a fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselőkre szabály gyanánt kimond, annak megfelelően rendelkezik a 15. §. első bekezdése, a mely az állami tanító személyzet tagjaira nézve kiköti, hogy csakis a törvény szerint megállapított alapfizetéssel s ennek megíelelő lakpónzzel nevezhetők ki. A fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselőknél- ez általános szabály végrehajtásából az olyanokat sújtó hátrány, kiknek már korábbi szolgálataik "alapján kiérdemelt s az illető fizetési osztály legalsó fizetési fokozatával megegyező vagy annál nagyobb illetményük van, kiegyenlíthető esetleg magasabb fizetési osztályba való kinevezéssel, míg ellenben az állami tanító személyzet tagjai kivétetvén a fizetési osztályokból, külön csoportokba osztattak, a melyekben további kinevezésnek nincs helye, s így ha a 15. §. 2. pontjában jelzett egyének neveztetnek ki az állami tanító személyzet tagjává, ezekre a fent említett szabály alkalmazása súlyos következménynyel járna, mert korábbi szolgálati idejökre s már kiérdemelt illetményeikre való tekintet nélkül teljesen újra kellene kezdeniök az illető csoportban megállapított fizetési fokozatok eléréséhez szükséges szolgálati időt. Az így bekövetkezhető hátrányok ellenében ad módot az orvoslásra a 15. §. Nem ritkán szükségessé válik az állami tanító személyzetnek a törvényhatósági, községi vagy felekezeti tanintézetek tanító személyzetéből való kinevezés által leendő kiegészítése, azért méltányos figyelembevételt igényelt, hogy a fent jelzett kedvezmény a felsorolt intézetek közül azoknak oly alkalmazottai részére is megadassák, kik az illető csoport alapfizetésével egyenlő vagy annál nagyobb illetményüket végellátásuk alkalmára valamely országos nyugdíjintézetbe teljesített befizetésekkel biztosították. Az általános szabály alól, melynek értelmében az állami tanító személyzet tagjai is csak az alapfizetéssel nevezhetők ki, a tudomány- és műegyetemi, valamint a budapesti állatorvosi főiskola nyilvános rendes tanárainál el kellett térni, mert meg kellett adni a lehetőségét annak, hogy az egyetemeken és az állatorvosi főiskolán tanárokul a legkülönbözőbb életpályákon működő, esetleg külföldön élő tudósokat is megnyerhessük, a mi pedig a 6.400 K alapfizetéssel nem mindenkor volna lehetséges. Fel van véve ez az intézkedés az ausztriai főiskolai tanárok illetményeit rendező törvénybe is, a mely még a rendszeresítettnél nagyobb illetmények és egyéb kedvezmények engedélyezésére is megadja a kormánynak a módot. A tervezett rendelkezés azonban kivételes intézkedés, a mire való tekintettel