Képviselőházi irományok, 1901. XXV. kötet • 318-333. sz.
Irományszámok - 1901-318. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál illetményeinek ujabb szabályozásáról
58 318. szám. adminisztráczió minden veszélyeztetése nélkül tetemesen apasztható és az így nyert megtakarítás a megmaradó állásokon alkalmazottak illetményeinek alapos feljavítására fordítandó. Tagadhatatlan, hogy a magyar állam adminisztrácziója az utóbbi időben túlságosan extensiv irányt mutat, a miben nem csekély része van annak az uralkodó áramlatnak, a mely számos oly feladatot utal az államra, a melyet másutt a társadalom, vagy alsóbb rendű politikai közületek oldanak meg ós a mely áramlat hatása alól a törvényhozás ós a kormány egyaránt nehezen szabadul. Azonban az ennek következtében beállott állapot, a tisztviselői állások száma, távolról sem olyan, hogy, ha az állások száma a legszükségesebbre apasztatnék, ez által az apasztás által oly összegek kerülnének szabad rendelkezésünkre, a melyek az illetmények javításából eredő szükséglethez viszonyítva számot tennének, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy a létszámok apasztásával a nyugdíj szükséglet is felszöknék és hogy az apasztások csak évek multán éreztetnék hatásukat, az illetmények javítása pedig sürgős szükséget képez. A létszám-apasztás, ha jelentéktelen, még subsidiárius eszközt sem képvisel az illetményjavítás nagy szükségletének fedezésére, ha pedig nagyobb arányú, hatásában csak évek után nyilvánul. Mindezeken kivül meg kellett gondolni azt is, vájjon nagymérvű apasztások, mégha csakugyan keresztülvihetők lennének, időszerűek-e ma és nem idéznének elő nagyobb társadalmi bajt, mint a minőnek enyhítésére alkalmaztatnak, a midőn a gazdasági pangás egyenesen kizárja, hogy az alkalmaztatásukat elvesztő tisztviselők a magánéletben hamar újból megtalálják az óletfentartásukat biztosító keresetet. A kormány mindazonáltal kötelességének ismeri ezt a kérdést folytonos figyelemmel kisérni és azt hiszi, hogy ennek a kérdésnek sikeres megoldása fogja megalkotni az alapot arra, hogy a tisztviselők fönnebb jelzett második kérése, az előmeneteli viszonyoknak megjavítása, fokozatosan kezdve ott, a hol az aránytalanságok kisebb . és magasabb állások közt a legnagyobbak, végrehajtassék. Áttérve ezek után a választott rendszer alapintézkedéseinek ismertetésére, mindenekelőtt meg kell említenem, hogy a javaslat szerint az 1893. évi IV. törvényczikk által megalkotott, jobban mondva rendszerbe hozott tizenegy fizetési osztály megtartandó lenne. Ki kell emelnem azt is, hogy a fizetési osztályba sorozás az 1902-iki állami költségvetés alapján történt. Nincs a javaslat szerint a törvény kiegészítő részét képező A. kimutatásban egy állás sem, a mely magasabb fizetési osztályba soroztatott volna, mint a minőbe az állás eddig tartozott, de van néhány olyan állás, a mely a végleges állapotot teremtő kimutatás szerint jövőben alacsonyabb osztályba fog tartozni, mint a minőbe eddig tartozott. A fizetési osztályba sorozás kiterjed mindazokra az állásokra, a melyekre az 1893. évi IV. törvényczikk úgy életbeiéj)tekor már kiterjedt vagy később az időközben megállapított állami költségvetések utján kiterjesztetett. Egyetlen egy kivétellel nincsenek az xíj fizetési osztályokba fölvéve az állami tanító személyzet körébe tartozó állások ós azok az állások, a melyeket ma nőalkalmazottak látnak el. Ezeknek a tervbe vett intézkedéseknek indokaira alább térek ki. Föntartatnék az az elv is, hogy a fizetési osztályba kinevezés utján jut a tisztviselő. Az egyes fizetési osztályokon belül fizetési fokozatok állapíttatnának meg. Azt a módot illetőleg azonban, a mely szerint az állami alkalmazott a fizetési osztályon belül az alacsonyabból a magasabba jut, a javaslat az 1893. évi IV. törvényczikkben megállapított módtól teljesen eltérő intézkedést tartalmaz. A most idézett törvény szerint ugyanis az egyes fizetési osztályokba tartozó állások a fizetési fokozatokba egyforma számmal vannak beosztva ós a fokozatos előlépés a magasabb fokozatba tartozó állásokban beállott üresedés arányában történik. Ez a mai, tisztán esélyekhez kötött állapot azonban számos visszásságot okozott. A jelen
