Képviselőházi irományok, 1901. XXV. kötet • 318-333. sz.

Irományszámok - 1901-318. Törvényjavaslat, az állami tisztviselők, altisztek és szolgál illetményeinek ujabb szabályozásáról

318. szám. 55 1-sö melleidet a 818. számú irományhoz. Indokolás, „az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabb szabályozásáról" szóló törvényjavaslathoz. Az állami alkalmazottak illetményeinek 1893-ban történt szabályozása két czélt tűzött maga elé. Az egyik az volt, hogy a fizetések terén addig uralkodott rendszertelenség, a melynek következtében egy és ugyanazzal az állással ágazatonként különféle fizetés volt egybekötve, megszüntettessék, a másik pedig, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök határán belül az illetmények megjavíttassanak. Az első czélt az 1893. évi IV. törvényczikk elérte, a mennyiben azoknál az állásoknál, a melyekre a törvény határozatai kiterjedtek, az az előtt uralkodott különféleségek csakugyan megszűntek. Megadatott ezzel az alap arra, hogy az illetmények javítása, ha és a mennyire a viszonyok engedik, folytattassók. Nem is állott be 1893 óta az illetmények javítása terén szünet. Az 1893. évi IV. törvényczikk által megállapított illetményrendszert fokozatosan kiterjesztettük kevés kivétellel mindazokra az állami tisztviselőkre, a kikre a törvény 21. §-ának határozatai szerint az eredetileg ki nem terjedt. A másik czélt azonban a törvény egészében nem valósította meg. Nem azért, mert az 1893. évi IV. törvényczikk intézkedései folytán a VI. és V. fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselők illetményei alig valamit javultak, a magasabb fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselők illetményei pedig egyáltalán érintetlenül maradtak, és a fizetésjavítás csakis az alsóbb osztályokba tartozó állomásokon alkalmazott és sürgős segítséget igénylő személyzetre terjedt ki, a nélkül azonban, hogy ennél a személyzetnél is a legszükségesebb javítás mérvén túlterjeszkedett volna. Ügy az akkori kormányelőterjesztés, mint a pénzügyi bizottságnak az 1893-iki javaslat tárgyában előterjesztett jelentése a mellett bizonyít, hogy az illetékes tényezők a rendezés e részének korlátolt volta iránt teljesen tisztában voltak. Az utóbbi, a pénzügyi bizottság jelentése, kifejezést is adott annak a tudatának, hogy a javaslat, számos állandó jellegű és teljesen kielégítő intézkedés mellett, első sorban a legégetőbb sérelmeket orvosolni igyekezett, a feladat gyökeres megoldását a jobb jövőnek tartva fenn. Az 1893. évi IV. törvényczikk hatálybalépte óta eltelt közel tíz éves időszak alatt azok az okok, a melyek akkor a törvényhozást az illetmények javítására birták, nem egy tekintetben még nyomósabbakká lettek, és azt eredményezték, hogy az akkori csak részleges és szerény javítás már is hatását veszteni látszik. Első helyen áll ebben a tekintetben az, hogy az elmúlt évtized alatt a megélhetési viszonyok köztudomás szerint nemcsak nem enyhültek, hanem határozottan