Képviselőházi irományok, 1901. XXV. kötet • 318-333. sz.
Irományszámok - 1901-325. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az 1903. évi állami költségvetésről
304 325. szám. náltatik, egyszerű és áttekinthető legyen és a maga teljességében a törvényhozás megitélése alá bocsáttassék. A kereskedelemügyi minister kijelentette, hogy maga is ezen czéloknak megvalósítását tartván első sorban szem előtt, egyrészt foglalkozik a MÁV. szolgálata egyszerűsítésének és bizonyos fokig való deczentralizácziójának gondolatával; másrészt készségesen fogja a törvényhozás elé terjeszteni az előzőkben jelzett czélok elérésére alkalmas adatokat. Minthogy r pedig a MÁV. pénzügye teljes világításba csak úgy helyezhető, ha előzetesen a MÁV. kezelésében levő h. é. vasutaknak pénzügyi viszonyai tisztáztatnak, ennélfogva behatóan tárgyaltuk ezen vasutaknak ügyeit. Megállapítottuk mindenekelőtt, hogy az 1888 : IV. t.-cz. 7. szakaszának ama rendelkezése, mely szerint a h. é. vasutak segélyezése czímón az állami költségvetés évenkint 600.000 koronánál nagyobb összeggel meg nem terhelhető, az 1903. évre is szükségképen hatályon kívül lesz helyezendő, miután a már előzőleg lekötött segélyek maguk is ennél nagyobb öszszeget vesznek igénybe. Tényleg az előirányzatba a h. é. v. segélye czímén 1,300.000 korona állíttatott be, mely összegből azonban, az elénk terjesztett kimutatás szerint 755.303 korona már az évek hosszú sorára van lekötve. Következik ebből, hogy az államadósságokon és a tárczaadósságokon kívül még a vasúti adósságoknak egj külön csoportja áll fenn, melynek állaga az 1901. év végével kitett 14,601.963 koronát. Kimondtuk, hogy a h. é. vasutak segélyezésére, hosszabb törlesztés mellett engedélyezett összegekről, évről-évre részletes kimutatás terjesztessék a törvényhozás elé. Az első ilyen kimutatást van szerencsénk a kereskedelemügyi tárczára vonatkozó jelentésünknek kapcsán bemutatni. Ennek kiegészitéseképen kívánatos, hogy a kereskedelemügyi minister mutassa ki évenkint a vasutak rovatánál az indokolásban nemcsak azokat az összegeket, melyek ezen vasutak czéljaira a kereskedelemügyi tárcza terhére adatnak, hanem azokat a hozzájárulásokat is, melyeket a kincstár bármi más czímen (mint erdőbirtokos, bányatulajdonos stb.) különböző állami igazgatási ágak terhére engedélyezett. Ily módon a törvényhozás teljes tudomást nyerne arról az összegről, melyet az állam a h. é. vasutak segélyezésére egészben- és minden egyes vasútra külön-külön akár közvetve, akár közvetlenül fordít. Mellőzhetetlen továbbá annak az effectiv tehernek megállapítása, mely a h. é. vasutaknak kezelése folytán az államvasutakra hárul. Ennek megállapítása érdekében az eddig rendelkezésre bocsátott kimutatások több irányban kibővítendők, mivel ezen kimutatásokban a h. é. vasutak adatai a fővasutak adataiba mintegy bekebelezve vannak. Hogy tehát a h. é. vasutaknak üzleti eredményei az államvasutak fővonalainak eredményeit el ne homályosítsák és viszont, hogy a fővasutakat terhelő kiadások a h. é. vasutak terhére ne Írassanak, — hanem, hogy mindegyik csoport a maga teljesítményének és rendeltetésének megfelelően, elkülönítve legyen megítélhető, a kereskedelemügyi minister előttünk kijelentette, hogy gondoskodni fog róla, hogy a tarczájának 1904. évi és minden ezután következő költségvetéséhez csatolt indokolásban az utolsóelőtti (legközelebb tehát az r 1902-iki) évnek üzleti eredményei olyképpen legyenek bemutatva, hogy a MÁV. tulajdonában levő fővasutakról szóló összes adatoktól elkülöníttessenek a helyi érdekű vasutakról (beleértve a harmadrendű vasutakat) szóló adatok. Ki fog mutattatni továbbá, hogy a fővonalak ós a h. é. v. közös kiadásainak megosztásánál milyen módszer és milyen kulcs alkalmaztatott. Egyébként is tárgyaltuk a h. é. vasutaknak ügyét már annálfogva is, mert az uralkodó gazdasági pangás jórészt a vasútépítés szünetelésével függ össze.
