Képviselőházi irományok, 1901. XXIV. kötet • 298. sz.
Irományszámok - 1901-298. Mellékletek
92 298. szám. 208-ilc melléklet a 298. számú irományhoz. 8.868. ikt. sz.: Gridófalvai népgyűlés. Tisztelt Képviselőház! Háromszékmegyében, a Sepsi járásban lévő Gridófalva, Etfalva-Zoltán, FótosMartonos, Bodok, Oltszem, Málnás, Zalán, Kainak, Kőröspatak, Árkos, Angyalos községek a képviselőházban tárgyalás alatt lévő katonai javaslatok ellen tiltakozó népgyűlést tartottak Gridofalván április hó 13-án, a melyen politikai pártkülönbség nélkül magukóvá tették a következő határozati javaslatot. 1. Utasítsa a Képviselőház a kormányt, hogy a Ház elé terjesztett s a katonai létszám emelését czélzó törvényjavaslatot vonja vissza, illetve vegye le a napirendről. 2. E törvényjavaslat visszavételével egyidejűleg utasítsa a m. kir. kormányt olyan törvényjavaslat benyújtására, a mely szerint a királyi és császári hadsereg magyar ezredeiben a szolgálati nyelv magyar legyen, jelvényül a magyar korona és magyar zászló szolgáljon. 3. E törvényjavaslattal kapcsolatosan emelje a t. Ház törvényerőre azt, hogy a királyi és császári hadsereg magyar ezredeiben a tényleges katonai szolgálat 2 (kettő) évre terjedjen. Hogy meggyőződjék a t. Ház arról, hogy e határozatunk őszinte, független és szabad gondolkozásunk szülötte, annak indokául felhozzuk az alábbiakat. Meggyőződésünk, hogy a törvényjavaslat benyújtói nem ismerik a mi életünket, anyagi viszonyainkat, gondolkozásunkat. Azoknak, kik a kormány rúdja mellett működnek, könnyű rózsás színben látni a világot, az országot, a népet. De ha lebocsátkoznának a mi körünkbe, ha megtapogatnák szívverésünket, ha megtekintenék nyomorúságos helyzetünket, meghallgatnák fájó sóhajainkat, jajveszékeléseinket: akkor a rózsás szin helyett a maga valódi elszomorító sötét színében tűnnék fel ez a nyomorral küzdő szegény nép. Nem frázis az, ha azt mondjuk, hogy roskadozunk már is a terhek alatt, erőnk fogyatékán, karunk bágyadt, s maholnap tehetetlenül állunk, vándorútra kelünk, e kívül nagy hatalmi jelzővel ékeskedő, de itt bent nyomorral küzdő szegény magyar hazánkból. Csodálatos politika az, hogy akkor, midőn bent az országban a nyomor, az elszegényedés ütötte fel tanyáját; a midőn iparunk, kereskedelmünk még meg sem született; midőn a földmívelés kellő anyagi eszközök hiányában jövedelmet nem nyújt; midőn földmívelésünk elemi csapás esetén az éhségtől sem fog megvédeni minket; midőn a modern ós mai kornak megfelelő földmívelósi rendszer kellően ismertetve, terjesztve, istápolva nincsen: képes a kormány e bajok orvoslása helyett óriási anyagi áldozat árán is tovább fejleszteni azt a hadsereget, mely a magyar érdeket sohasem pártolja, mely már is állam az államban, melynek magyarellenes szellemétől félünk, sárga-fekete színétől irtózunk. De tovább menve: A magyar államnak ez idő szerint katonája nincsen. Eem győzhet meg minket senki arról, hogy a mai hadsereg magyar. Mert az a hadsereg, a melyet közösnek neveznek: nem a mienk; annak a szelleme, a nyelve német, czímere kétfejű sas, lobogója sárga-fekete,
